Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)

Az idegrendszer betegségei - Fertőzésből és mérgezésből származó idegbajok. Átdolgozta: Ángyán János dr.

440

Poliomyelitis anterior acuta.

Gyermekbénulás, Heine-Medin-betegség.

Ez a betegség a mult század végén Skandináviában, 1916-ban Észak-Amerikában terjedt el járványosán; előfordul egyedülálló esetekben és korlátoltabb területeken endémia alakjában, így hazánkban Nyugat-Magyarországon. Leggyakrabban gyermekek kapják meg, sőt a gyermekek között is a 2—4 évesek a legfogékonyabbak, de még a 10 éves korig is nem ritkán láthatunk ilyen megbetegedést. Sokkal gyérebben betegszik meg az, aki 10-ik événitúl van, azonban felnőtt egyéneken is előfordul e baj, némely epidémiában nem is nagyon ritkán, sőt az 1905. évi svédországi epidémiában csaknem egyenletesen oszlottak meg az esetek az egyes életkorokban, míg egyébként a 0—3,

3—6, 6—9 éves gyermekek megbetegedési arányszáma körülbelül olyan,, mint 4:2:1.

Tünetek. A betegség első szakának két része van: az egyik az 1—3 napig tartó lázas kezdet, amelyben még két jelenség ötlik szembe: nagy izzadás és jelentékeny túlérzékenység a bőrön. Ezen részt felváltja a másik, a bénulási.

A megbetegedés hirtelen, váratlanul kezdődik, a gyermeket lázban találjuk, hőmérséke a 38—39, sőt a 41 fokot is elérheti, de csak ritkán kezdődik a láz hidegleléssel. Ezzel együtt általános megbetegedési tünetek is jelentkeznek, hányás, néha hasmenés, nappal álmosság, éjjel nyughatatlanság, fejfájás, néha görcsök, tarkómerevség, Kernig- tünet, önkéntelen rángások múlóan agyhártyagyulladást tüntetnek fel. Ez a lázas szak csak pár napig tart, legerősebb fokú az 1—2. napon, azután még pár napig kisebb mértékben mutatkozhat. A lázat sok esetben, ha nem is mindig, bő izzadás kíséri. Feltűnő ezen szakban és nagyon jellemző a gyermek élénk fáidalomnvilvánítása, ha végtagjait megérintjük, sőt ez az érzékenység őt mozgásában is korlátozza. Ennek oka a megfelelő bőrterület erős hypcraesthesiá-)2i, amely onnan ered, hogy a gyulladás bizonyos izgalmat vált ki ugyanazon szegment hátulsó szarvában, ahol az érző rostok sejtjei vannak, bár hevenyés gyulladásban a lágyagyburok, a hátsó szürke szarv állománya, sőt a perifériás ideg is részes lehet. A különben szelíd jellemű gyermek is türelmetlen, sírós, barátságtalan lesz.

A vérkép nem jellemző, néha mérsékelt leukocitózis, máskor leuko- pénia van a lázas időszakban.

Az agygerincagyi folyadék mérsékelt nyomással ürül, átlátszó, a sejtszám és a fehérjetartalom mérsékelten növekedett.

A betegség 2—3-ik napján reggelre ébredve, veszik észre a szülők, hogy gyermekük megbénult. Többnyire csak a nap folyamán válik teljessé a bénulás, amelynek kiterjedése igen különböző. Sokszor csak