Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
402 az alsó végtag korábban való javulása rendszerint nagy defektus visszamaradására utal. Ilyenkor a sérülés leginkább a beszéd és a felső végtagmozgás beidegzését érte és a gyógyulás ezen a téren elmarad. Az első két hét múltával a javulás mind lassabban halad s bár még hónapok, sőt évek elteltével is lehet némi könnyebbülés, a teljes gyógyulás, sőt a jelentékeny javulás is ennyi idő múltán ki van zárva. Kórjelzés. Az apoplexiás rohamot az általános kórkép eléggé jellemzi: néha urémiás kóma adhat tévedésre okot. A vizelet megvizsgálása minden ilyen esetben fontos, de az apoplexiás roham is okozhat albuminuriát vagy glikoszuriát. Diagnosztikai tekintetben nehézséget okozhatnak az igen enyhe esetek és a dementia paralytica apoplekti- formás esetei. Az előbbiekben múló, agyvelő-bővérűségre valló rosszul- lét támad olyan egyénen, akinek apoplexiás habitusa van többnyire olyan körülmények között, amelyek fokozott vérnyomásra vezettex (bőséges táplálkozás, nagy meleg, alkohol). Néha ilyen panasza van a neuraszténiás egyénnek anélkül, hogy aggodalma jogosult volna. Az apoplektiformás roham kivételesen a sokgócú sklerózisban is előfordul, ilyenkor egyéb tüneteiből is felismerhetjük. Kórtan és kórboncolástan. A gutaütés után közvetetlenül elhaltak agyvelejének boncolásakor az esetek túlnyomó részében az agyvelő állományában szabadszemmel látható friss vérzés van, ritkábban az agy állományában makroszkópos elváltozás, nevezetesen vérzés, nem látható (Westphal és Bär). A vérzés lehet kisebb góc, különösen a pedunkulusban és a hídban, míg a nagyobb vérzés leggyakoribb helye az a. lenticulooptica elágazódásának területei, tehát a nagy központi szürke dúcok (a striatum és a thalamus), a capsula interna és a centrum semiovale, melynek gyakran nagy részét elárasztja, sőt határain túl áttörhet az agykérgen a szubdurás űrbe, vagy az agykamrába. A capsula interna hátulsó szárában haladó mozgató rostok sérülésének és így a hemiplégiának gyakoriságát ezen agyterület gyakori pusztulása magyarázza meg. Górcső alatt a vérzéses terület vérből és elhalt szövetből áll és legfeljebb valamely sklerózisos megvastagodott falú arteria szerkezete ismerhető fel. Valamely nagyobb vérzés környékén górcső alatt apró vérzések egész sora található, az érfalak súlyos lipoidosan degeneráló, gyakran elhalásos elváltozása és az idegállomány pusztulása állapítható meg; a súlyosan megbetegedett verőereket pedig gyakran trombus tölti ki. Az esetek egy részében megtalálhatók az agyvelő artériáin az ú. n. miliaris aneurizmák is (Charcot és Bouchard), de ezek nem valódi aneurizmák, hanem apró, szabadszemmel éppen csak látható vérömlések az érfal izmos rétege és az adventicia között (aneurysma dissecans), vagy az arteria és a neuroglia közötti His-féle űrben. A gutaütésben elhaltakon rendesen kiterjedt az arterioszklerózis,
