Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
399 Ha a beteg állapota megjavul, csakhamar nyilvánvalóvá lesz az apoplexiás roham leggyakoribb következménye, a hemiplegia, amely a legelső napokban a legintenzívebb. Azokban az esetekben, amelyekben a bénulás nem gyógyul meg rövid időn belül, 2—4 hét múlva kontraktúra kezd kifejlődni s csakhamar teljesen megváltoztatja a kórképet. A beteg néha már ez időtájt kezdi mozgatni bénult végtagját, de az élénkebb mozgatás a bekövetkező izommerevség miatt még passzív módon sem sikerül. A legtöbb esetben az alsó végtag nyújtott helyzetben, a felső ellenben hajlított helyzetben van kontraktúrában. A váll mozgatása is korlátolt, a felkar a törzsökhöz szorul, az alkar a könyökízületben,, a kéz a kéztőízületben behajlik, rendszerint az ujjak is a tenyérbe szorulnak. Az egyes izmok a különböző esetekben különböző fokban kontraktúrásak. A hajlítási kontraktúra irányában az izmok működése elég erővel történik, az antagonisták irányában ellenben alig képes az ilyen beteg erőt kifejteni. Az alsó végtagon a feszítők vannak működésképes állapotban, de itt is az antagonisták hiányos erőbeli képessége miatt a beteg nem képes térdben hajlítani a lábát. Emiatt a beteg kénytelen kontraktúrás lábával járás közben a földön kifelé körívet leírni (kaszál). Fekvő helyzetben az ilyen beteg ép lábát jól emeli, kóros lábát ha kissé fel is· tudja emelni, mindkét lábát egyszerre emelni nem képes. E kontraktúrák tehát a felső és alsó végtagon különböző típusúak. A beteg további sorsára is ez a legkedvezőbb. A kontraktúra rendszerint az egész életen át állandó, de alvás közben nagymértékben kisebbedik s reggelre ébredve, a beteg úgy érzi, mintha szabadon mozgathatná végtagját. A legelső mozgáskísérletre azonban meg94. ábra. Baloldali hemiplégia.
