Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
30 bigeminus continuus. Aránylag gyakran látni p. bigeminust olyan betegen, kinek arhythmia perpetuája van. Ha több extraszisztole csatlakozik minden rendes szisztoléhoz, keletkezik a p. trigeminus és quadrigeminus. Látszólagos bradikardiát is okozhatnak az extraszisztolék, ha pl. a p. bigeminus extrasziszto- léinak megfelelően nem tapinthatók hullámok, hanem intermissziók vannak a pulzusban. A szívműködés megfigyelésével könnyen eldönthetjük, hogy ezen bradikardia csak látszólagos és hogy a szívnek ritmusa szaporább. Az extraszisztolénak azonban a jellemző ritmuszavaron 'kívül a szúven is jellemző tünetei vannak. Ezen szempontból is különbözőképpen viselkednek a pitvari és a kamra-extraszisztolék. A kamra-extraszisztolénak gyenge vagy hiányzó hullámával a radiálisz pulzusban ellentétben van az extraszisztole emelő szívcsúcs- lökése és az első szívhangnak dobbanó volta. A szívcsúcslökésnek és az első hangnak erősségét azzal szokás magyarázni, hogy extraszisz- tolékor a kamrák még kevéssé teltek és ezért hirtelenül következik be a szívizom összehúzódása, ez okozza a dobbanó hangot s az emelő csúcsiökést. Ezzel szemben a pitvarból kiinduló extraszisztoléknak hangja és csúcslökésük többnyire gyengébb a rendes szisztolékénál. Az extraszisztolénak gyakran jellemző szubjektív tünetei is vannak. Ebben a tekintetben a pitvari és a kamra-extraszisztolék, a frusztrán (tapintható pulzust nem okozó) és eredményes összehúzódások egyformán viselkednek. Az extraszisztolék egészen sajátságos érzéssel járhatnak, mely teljesen különbözik a szívdobogásérzéstől. Különös, nem fájdalmas érzésük van a betegeknek a mellkasukban és ugyanakkor néha szédülést is éreznek. Ezután gyakran egy kellemetlen lökést, dobbanást éreznek a szívtájon, mely az extraszisztolét követő nagyobb szisztolétól származik. Ezen érzések azonban sokszor hiányoznak, így azon extraszisztolék, amelyek szívbajokban fordulnak elő, nem szoktak ilyen érzéssel járni, az ideges embereken keletkező extraszisztolékban pedig majdnem mindig meg vannak, úgyhogy akárhányszor a beteg ennek alapján pontosan jelezni tudja az extraszisz- tolékat. Ennélfogva ezen érzések diagnosztikai értékkel is bírnak: extraszisztolék, melyek ilyen érzéssel járnak, valószínűleg ideges eredetűek. Az extraszisztolés aritmiák igen gyakoriak és ezért is fontos lenne az extraszisztolénak jelentőségét pontosan meghatározni. Sajnos, éppen ezen aritmia jelentősége nem egyértelmű, mert a legkülönbözőbb körülmények között keletkeznek extraszisztolék. A súlyosan dekom- penzált szívbajos betegen csakúgy előfordulnak, mint a teljesen ép szívű emberen. A szív betegségeiben többféle módon gondolható el
