Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
26 ritmuszavarnak oka a kontraktilitás zavara. A klinikai tapasztalat is arra mutat, hogy a kontraktilitás romlott meg a pulsus alternansban, mert szívgyengeségben fordul elő. Olyankor látjuk tehát ezen arit- miát, amikor kimerül a szívizom és éppen ezért mindig nagyon komoly a jelentősége. Sokszor nem múlik el többé a p. alternans, néha ugyan visszafejlődik, de ilyenkor is rossz prognózisra kell következtetnünk. Ezzel szemben a pulsus bigeminusnak nincsen ilyen súlyos jelentősége. Mivel extraszisztolés aritmia, azért kórjóslata is olyan, mint az extraszisztoléké. Az eddig tárgyalt aritmiák közül a disszociáció, az állandósult fibrillációs aritmia és a pulsus alternans egyik faja mindig intra- kardiálos okból keletkezik. A miokardiumnak megbetegedése okozza 18. ábra. E: kamra-extraszisztole; a: pitvarhullám; c: karotisz-hullám; a +c: e kettőnek összegeződése az extraszisztolékor. Fenn időjelzés (%"), alatta a vénának, legalul az artériának görbéje. E kettő között sémában a pitvarszisztolék, a vezetési idő és a kamraszisztolék. ezen aritmiákat, a szíven kívül levő okból pedig nem jöhetnek létre. Sőt többet is mondanak ezen ritmuszavarok, mert keletkezésüket a szív más és más részének megbetegedésére lehet visszavezetni. A disszociáció a His-féle nyalábnak, a fibrillációs aritmia a pitvarizom- zatnak, a pulsus alternans a nem sajátlagos kamraizomzatnak hibás működésére mutat. A kamraszisztolekiesés, melyet egyszerűbb volt együtt tárgyalni a disszociációval, keletkezése szerint tulajdonképpen már a következő csoportba tartozik, mert oka sokszor a szívben van, de azon kívül is lehet. Az aritmiák második csoportját alkotják az extraszisztolés aritmiák a legutóbb említett aritmián kívül. Ezeknek keletkezésében sokszor szerepe van ingerületeknek, amelyek idegei útján jutnak a szívhez, de sok esetben magában a szívben van az extraszisztolék oka.
