Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
22 lyekben bradikardiás. Másrészt nagyfokú tahikardiát is észlelünk néha az arhythmia perpetuában, amelyben majdnem oly szaporává lehet a pulzus, mint a paroxizmusos tahikardiában (12. ábra). A p. irreg. perp. megjelenése tehát nagyon különböző, a legsúlyosabb delirium cordistól a majdnem ritmusos, rendes szaporaságú pulzusig minden átmenet előfordul. Sokszor a kamra- szisztolék egy része nem okoz érverést (frusztran szisztole), mert nem nyílt meg az aorta-szájadék vagy mert nem sajtolta- tott elég vér az aortába. Az érverés és a szívlüktetés számának külön- bözete, a pulzus deficit, adja meg e frusztran szisztolék számát és tájékoztat ezen aritmiának kedvezőtlen hatásáról a vérkeringésre. Az arhythmia perpetuára más aritmiákkal szemben igen jellemző a vénapulzus viselkedése: a vénapulzus szisztolés, vagyis hiányzik rajta a preszisztolés pitvarhullám. A szisztolés vénapulzusnak oka az, hogy az arhythmia perpetuában a pitvarok egyáltalán nem végeznek réndes összehúzódásokat, amelyek diasztolés hullámot okozhatnának a vénán, hanem hogy ezen aritmiában a pitvarizomzat egyes részletei folytonosan disszo- ciáltan, rendetlenül húzódnak össze (fibrillatio és a lassúbb ritmusú lebegés „Flattern“), ami nem jár hullám képződésével a vénában. Kutyaszíven a pitvaroknak kísérletileg előidézett fibrillációjakor az arhythmia perpetuához teljesen hasonló ritmuszavar fejlődik ki, a 13. abra. Elektrokardiogramm. Időjelzés: /5 . ritvartiDrillacio. EzenKivui a Kamra- lengésnek kezdeti lengése szélesebb és hasadt, a 7 lengés negativ. vénapulzuson pedig eltűnik a pitvarhullám. Az emberen tett észleletek is arra mutatnak, hogy a pitvarok lebegése okozza az arhythmia perpetuát. Az eseteknek egy részében a vénapulzuson észleltek igen apró hullámokat, melyek innen származhatnak. Rendszerint pedig az 12. ábra. Szapora ritmusú arhythmia perpetua.
