Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
17 cienciák. A szívtompulat megkisebbedése, a zörejeknek eltűnése bizonyítják, hogy ezen tünetek csak a dekompenzálás következményei voltak és hogy nem a billentyűknek megbetegedése okozta azokat. Arhythmia. Tachykardia. Bradykardia. A szívműködés rendes ritmusa a szívhez haladó idegeknek (n. vagus, n. accelerans) és a miokardiumnak épségétől, jó működésétől függ. A szívizomnak megbetegedése, szervi elváltozása vagy megváltozott működése, de ezenkívül olyan betegségek, amelyek a szív idegei útján hatnak, megváltoztathatják a szívműködés ritmusát. Ezen különböző okból keletkező ritmuszavarok különféle alakjai sok esetben annyira jellemzőek, hogy belőlük a funkciózavar helyére is következtethetünk, vagyis sokszor az aritmia fajából meghatározhatjuk azt, hogy annak oka magában a szívben, vagy azon kívül van-e. Igaz, hogy nem minden ritmuszavarból lehet ilyen diagnosztikai és prognosztikai fontosságú következtetést levonni, mert az aritmiák némely alakja létrejöhet úgy a szívidegek útján haladó ingerekre, mint a szívizom elváltozása következtében. Ez érthető, mert az extrakardiálos idegek izgalma megváltoztatja a szívizom funkcióit s ezzel olyan ritmuszavart okozhat, mint a szívizom betegsége. Az ilyen esetben is lehetséges azonban többnyire az aritmia jelentőségét feüsmerni, ha tekintetbe vesszük a betegség egyéb klinikai tüneteit. Tehát sokszor az aritmia fajából következtethetünk a miokardium megbetegedésére s ezért a szívizom épségének megítélésében is fontos az aritmiák ismerete. Sőt néha az aritmia fajából következtetéseket vonhatunk le a szívizom egyes részeinek hibás működésére. Az aritmiákat, beleértve a tahikardiát és bradikardiát is, aszerint, hogy a szívben vagy azon kívül van-e a ritmuszavarnak oka, három csoportba oszthatjuk. Az első csoportba, melyben a zavar oka magában a szívben van. tartozik a disszociáció, a tibrillációs aritmia és a pulsus alternans egyik alakja. A disszociációval együtt fogom tárgyalni egyszerűség kedvéért a kamraszisztole-kiesést is, mely azonban az idegrendszer hatására is létrejöhet és ezért tulajdonképpen a következő csoportba tartozik. A második csoportba, melyben az aritmia oka sokszor a szívben van, de azon kívül is lehet, tartoznak a most említetten kívül az extraszisztolés aritmiák. A harmadik csoportba, melyben az aritmia oka nem a szívben, hanem azon kívül van, tartoznak a szinusz-arit- miák, vagyis a respirációs aritmia, a szinusz-ritmusú bradikardia és tahikardia. Belorvostan tankönyve. II. 3. kiadás.
