Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
12 csak csekély nyomásemelkedés és az artériákban csak kis nyomáscsökkenés fog: bekövetkezni dekompenzáláskor, esetleg pedig nem is mutatható ki a nyomásnak megváltozása. Azonban a vérnek eloszlása a vérkörben lényegesen megváltozik dekompenzáláskor, ugyanis az artériák kevésbé teltek lesznek, a vénák viszont kitágulnak. Az érverés úgyszólván mindig szaporább, néha igen szapora, a pulzus kisebb hullámú, kevésbé telt, a vénák pedig láthatóan elődomborodnak, sokszor szemmelláthatólag pulzálnak. Nem ritkán a vénáknak, főleg a nyaki vénáknak teltsége, lüktetése hívja fel figyelmünket a szívműködés elégtelenségére olyankor, amikor még alig van más dekompen- zálási tünet a betegen. A bőrnek vénás fonatai és a hajszálerek vénás szárai is kitágulnak és ez mindenesetre hozzájárul lényegesen a bőrnek kékes színeződéséhez, a ciánózis létesítéséhez. A dekompenzálás mindenekelőtt magára a szívre, a szívizomnak vérellátására is hat. A szívműködés elégtelenné válása folytán itt is csökken az átáramló vérnek mennyisége, tehát a szívizomnak vérrel való ellátása, ami még fokozni fogja az amúgy is elégtelen szívnek gyengeségét. A dekompenzálás közvetetlenül hat a tüdőbeli gázcserére: ha a rendesnél kevesebb vér folyik át a tüdő hajszálerein az időegységben, akkor a C02 leadása és az 0 felvétele is a rendesnél kisebb lesz, úgyhogy a test O-ban szegényebbé és CCk-ben gazdagabbá lesz. Ha a hajszálerekben a vérnek O-tartalma bizonyos fokra csökken, a vér színe sötétebbé válik és a bőrön kékes színeződés, ciánózis keletkezik, amely legfeltűnőbb azokon a helyeken, ahol felületesen fekszik sok hajszálér és tágult apró vivőér, ahol áttűnő a bőr (fül, ajak) vagy ahol a szívtől való nagy távolság miatt aránylag legrosszabb a keringés (végtagok vége, köröm alatt). A szénsav felszaporodása a vérnek viszkozitását, belső súrlódását fokozza és ezzel is megnagyobbodik a keringés akadálya, a szívnek munkája. A légzés is megváltozik, mert a légzőközpontot a tüdőbeli gázcsere hiányos volta miatt koros összetételű vér izgatja és a megváltozott légzés bizonyos fokig kompenzálhatja a lassúbb keringésnek a gázcserét csökkentő hatását. Az artériás vérnek szénsavtartalma azonban csak az esetek egy részében fokozott s ezért valószínű, hogy a nehézlégzés előidézésében nemcsak a szénsavfelhalmozódásnak, hanem a légzőközpont hiányos vérellátásának is van szerepe. Ezenkívül a dekompenzálásban nagyobb a vérnek tejsavtartalma, e savnak H-ionjai is izgathatják a légzőközpontot. A mélyebb, néha szaporább légzés tökéletesebbé teheti a gázcserét a tüdőben, úgyhogy egy ideig nem fejlődik ki erősebb ciánózis. Ha a tüdő és a mellkas tágulékony- sága rendes, akkor a kardiálos diszpnoéban főleg mélyebb, kissé szaporább a légzés. Igaz, hogy sokszor a dekompenzálás más követkéz
