Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
4 szárak), amely a jobb és a bal kamrába halad és itt egyes rostokra szétoszolva a kamrák izomzatának legbelső rétegében, a papilláros izomzatban végződik. A szívösszehúzódások ritmusos ingerei magában a szívben, a szinuszcsomóban keletkeznek. Az idegrendszer pedig a szívhez haladó idegek útján szabályozza a szívösszehúzódások ritmusát, a ritmus ezen idegek izgalmára szaporábbá (akcelerans izgalom) vagy ritkábbá lesz (vágusz izgalom). Az idegrendszer tehát módosíthatja a szívműködés szaporaságát, de a szív idegeinek izgatása sohasem vált ki szívösszehúzódást, tehát egyik ideg sem mozgató idege a szívnek. Az extrakardiálos idegeknek ezenkívül hatásuk van a szívizom ingervezetésére, ingerlékenységére és /felhegy ü, - billentyűnek záródása megnyílása 10 m. mHg. 100 50 kontraktilitására is. Általában nem a szívben levő idegelemeknek, hanem magának a szív- izomzatnak tulajdonítják a rit- musos ingerképzést és az ingernek vezetését. A normás szisztole ingerei mindig ugyanazon a helyen, a szinusz-csomóban keletkeznek. Innen terjed az inger és azzal együtt az összehúzódás a pitvarok izomzatára, majd az atrioventrikuláros csomóra és innen a ///s-nyalábon keresztül a kamráknak papil- láros izomzatára és csak azután a kamraizomzatnak többi részére. Az ingernek vezetését tehát főleg a sajátlagos izom- zat végzi. Míg az ingervezetés és ingerképzés elsősorban a szív sajátlagos izomzatának feladata, addig a szívmunka szempontjából a nem sajátlagos izomzat, elsősorban a kamrák izomzata fontos, ennek összehúzódása tartja fenn a keringést, míg a pitvarösszehúzódás, a pitvarizomzat csekély tömege miatt, kevésbé jelentős. A sajátlagos izmok is összehúzódnak, de ezeknek összehúzódása csekély tömegük miatt nem jár számbavehető mechanikai eredménnyel. A szívműködésben tehát más szerepe van a sajátlagos izmoknak és más a rendes pitvar- és kamraizomzatnak. Jóllehet az ingerképzés és vezetés, meg az összehúzódás közös sajátságuk, mégis az ingerképzés és vezetés elsősorban a sajátlagos izmoknak feladata, az összehúzódás, a munka végzése pedig a többi harántcsíkolt izomzaté. Legkönnyebben alkothatunk magunknak helyes képet egy szívösszehúzódás menetéről, ha a pitvarban, a kamrákban és az aortában a szív összehúzódása közben keletkező nyomásingadozásnak görbéit hasonlítjuk össze (3. ábra). A szisztole a két vena cava benyílásánál kezdődik, ezen erek lumené tehát mindjárt a szisztole elején szűkül, úgy hogy az ezután követ100 50 3. ábra. A pitvarnak, a kamrának és az aortának nyomásgörbéje.
