Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
zörejt, nedves szörcsölést hallhatunk. Ha a gyulladás a bronhusok- ról a tüdőszövetre terjed át, bronhopneumoniás gócok keletkezhetnek; ezek rendesen csekély terjedelműek, de több góc összefolyása nagyobb tüdőrészletre kiterjedő beszűrődést is okozhat. A kanyarós tüdőgyulladásnak legsúlyosabb alakja a tüdő szövetének rohamos elhalásával jár, amidőn nagy, gennyes-eves váladékkal s szövettörmelékkel kitöltött kavernák jönnek létre. Súlyosabb lehet a baj az idegrendszer tünetei miatt is, a beteg öntudata homályos lehet, néha rendkívül nyugtalanul, izgatottan hánykódik ágyában, delirál, különösen kis gyermekeknek gyakran az egész testre kiterjedő görcs- rohama támad. Az ily eset rendesen halállal végződik. A száj-garatűr megbetegedéséhez társulhat a fül gyulladása. Az Eustach-csövön bejutó fertőzés középfülgyulladást okozhat, amelyről a fertőzés ismét tovaterjedhet a szinuszok, az agyburkok, a processus mastoideus felé. Az emésztőcső enyhébb esetben alig szenved; a súlyosabb lefolyású esetben a nyálkahártyahurut itten is kifejlődik, ez gyakori nyálkás hasmenésben nyilvánul. A hurut súlyosabb esetben dizen- tériás jelleget ölthet, a székben véres-gennyes cafatokkal. A kiütés leggyakoribb változatai; a jellemző foltok közepén néha apró, víztiszta folyadékkal kitöltött hólyag keletkezik (miliaria), kivált erősen izzadó betegen. Máskor a duzzadt szövetben hajszál- eres vérzés támad, emiatt a kiütés vérfoltossá válik. Az üdülő szak egyik igen ritka, félelmes szövődése a noma, amely ugyan más hevenyés kiütéses fertőző baj nyomán is jelent- kezhetik, de mégis leggyakoribb kanyaró után. A rosszul táplált gyermekeken a szájűr megbetegedésével együtt fekélyek keletkeznek, kivált a fogakkal érintkező nyálkahártyán, a fekélyesedő folyamat a mélybe terjedő elhalásra vezet, minek folytán a lágyrészek, de a csontok is evesen szétesnek; az ilyen folyamat mindig halálos. A száj-garatűr megbetegedéséhez diftéria mint másodlagos fertőzés társulhat; a kifejlődő álhártyás lob nemcsak a mehanikai szűkület fokozásával rontja a prognózist, de veszedelmes a diftéria toxinjának hatása is, amelynek a kanyaró folytán elgyengült szervezet kevésbbé képes ellentállani. Hasonlóképpen társulhat a kanyaróhoz skarlát vagy a pertusszisz. Kóroktan. A kanyaró kórokozója ismeretlen. A fertőzés forrása mindenkor a beteg, aki elsősorban a közvetetlen érintkezéskor, a hurutos nyálkahártyák, a kötőhártya, az orr- és szájűr nyálkahártyájának váladéka útján terjeszti a betegséget. A kezdeti szak hurutos tünetei, a náthás tüsszögés, a hörghurut folytán támadó köhögés okozzák, hogy a beteg környezetében a belehelés útján történő fertőzés olyan könnyen lehetséges. Fontos tehát tudni azt,
