Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
74 ilyenkor gyakran görcsös rohamot kap. Gyakran már ilyenkor az arc és a szájgaratűr kissé duzzadt és piros, nehezebb a nyelés, a mandolák duzzadtak, felületüket sárgás lepedék, máskor élénken piros, foltosán duzzadt nyálkahártya borítja, a garatívek, az uvuja lángoló pirosak S egyebütt a nyálkahártyán a 'Tialaványahh rp»p. ken a kezdődő eurmtémn niros foltjai láfltaMV’ a nyaki nyirokmirigyek is kissé megnagyobbodottak, fájdalmasak. A nyelv fehéres lepedőkkel bevont, a lepedőktől mentes részei, kivált széle, élénk piros, a szemölcsök erősebben kiduzzadnak. Az első vagy második lázas napon jelentkezik a jellemző skar- >Jútos kiütés. A .kiütés egészen apró, gombostűfejnvi, élénkpiros. -sűr(ín egymás mellett levő foltokból áll, úgy hogy messziről az egész bőrterület egyenletesen vörösnek látszik, míg közelről, kivált ha ujjnyomással halványítjuk el, az ismét előtűnő kiütésen jól látható, hogy apró foltokból áll, amelyéket ép bőrterület választ el. A kiütés először a nyak, mellkas, hát, has bőrén jelentkezik, ráterjed a comb és a kar bőrére, az arc bőre az áll és a száj körül rendesen mentes marad. Sokszor a kulcsalatti árok és a lágyék- hajlat bőrén látható legelőször a kiütés. A mindjobban terjedő kiütés legélénkebb az 5—7. napon, azután fokozatosan elhalványodik. Rendszerint ezzel egyidőben kezd a bőr hámlani, még pedig rendesen úgy, hogy a felhám nagyobb terjedelmű összefüggő lemezek alakjában válik le különösen a végtagokon, a tení^éren és a talpon. Máskor a hámlás jóval (esetleg 2—3 héttel is) későbben kezdődik, hosszú ideig, 4—6 hétig is eltarthat. A bőr hámlásával egyértelmű folyamat indul meg a körmön is, a körömszéllel párvonalos redő fejlődik ki. A típusos skarlátos kiütés is változatos. Néha a piros apró foltok között nyomásra el nem halványodó bőrvérzés található. Ha a felkart összeszorítva vénás pangást létesítünk, perc után a könyökhajlás alatt a bőrben számtalan apró bőrvérzés keletkezik. Ez a Rumpel-Lee de- tünet, amely más kiütéses betegségben, így kanyaróban és foltos lázban is észlelhető, mégis leggyakoribb a skarlátban s ennélfogva bizonyos elkülönítő kórjelzési értéke van. A skarlátos kiütés igen jellemző próbája a Schultz-Charlton kitörlési tünete. Ez abból áll, hogy egészséges felnőtt, vagy gyógyult skarlátos beteg vérsavójának 05—EO cm3-ét a skarlátos beteg kiütéssel fedett bőrébe intrakután beoltva, a kiütés az oltás helye körül igen élesen határolt területen néhány óra alatt teljesen elhalványodik. A rekonvalescens beteg vérsavója csak a betegség 14—19. napján alkalmas e próbára. E reakció csak skarlátban sikerül, egyéb kiütéses betegségben, pl. kanyaróban, Orbánéban negativ, ezért fontos diagnosztikai jelentőségű. Néha a kar belső felületén, a has bőrén kölesnagyságú, eleinte átlátszó, később zavaros folyadékkal telt
