Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
71 ellenzők nagy propagandával dolgoztak, nem csoda, hogy nem minden parlament szavazta meg a kötelező himlőoltást. Éppen a legutóbbi években nagy kultúrájú országokban, hol azonban eddig nem volt kötelező a védőoltás, mint Svájcban, Angliában, jelentkezett nagyobb járvány. Ismét bebizonyosodott, hogy milyen fontos a megbízható, hatásos oltóanyaggal kötelező védőoltás. A svájci járványban 1921—1923-ban 3749-en betegedtek meg, közülök 3372 soha nem volt oltva!1 Hazánkban az 1876. évi XIV. és az 1887. évi XXII. törvénycikk a himlővédőoltásra általánosan kötelez; e törvénycikkeket részletesen az 1887. évi 40,180. számú belügyminiszteri rendelet magyarázza, amely egyaránt megengedi az oltást humanizált nyirokkal, állati limfával, valamint a beoltott (5 éven aluli) gyermek vakcinás hólyagjából, tehát karról-karra is. Az első oltásnak az első, az újraoltásnak a 12. életév betöltése előtt kell megtörténnie. Járványos időben mindazok kötelezően újraoltandók, akik tömegesen együtt tartózkodnak (börtönök, elmekórházak, kaszárnyák, állami intézetek), ha csak a legutóbbi öt éven belül himlőt ki nem állottak, vagy eredményesen nem oltattak. A himlővédőoltás általános kötelezettségének eredménye, hogy a himlő járványos megjelenése csaknem megszűnt, ha időnként idegenből be is hurcolják, nagyobb járványt nem okoz s a beoltott ember alig, vagy csak igen enyhén betegszik meg. Természetesen igen fontos a himlős beteg gondos elkülönítése, a vele érintkezett tárgyaknak, fehérneműjének s ágyneműjének alapos fertőtlenítése; a himlős beteget épp ezért okvetetlenül megfelelő kórházba helyezzük el, mert megfelelő elkülönítés csak itt eszközölhető szigorúan. Sok észlelés szól amellett, hogy a beteg kiköpött váladéka a fertőzés veszedelmes terjesztője és sok fertőzés belégzés útján történik. 2. Gyógyítás. A kezdeti szak hevesebb lázas tüneteit a lázellenes gyógyszerekkel mérsékelhetjük; nagyfokú kábultság ellen hűvös fürdőt alkalmazhatunk. A súlyosabb izgalmi tünet narkotikum alkalmazását teszi szükségessé és ilyenkor az opium alkaloidjai adhatók. A kiütés kezelésében fontos, hogy a másodlagos fertőzés veszedelmét elhárítsuk. Ezért a bőrt naponta többször híg lizoformos oldattal mosatjuk meg, esetleg jódtinkturával ecseteltetjük. Az arcot vászonruhából készített, s olajjal, vazelinnel bőven átitatott álarccal takarjuk be, melyen a szemnek, orrnak, szájnak megfelelő nyílást vágunk ki; a kínzó égés és viszketés csillapítására célszerű a vásznat 10%-os xeroformvazelines kenőccsel bekenni. Hűvös vizes Priess- nitz-borogatás is enyhülést ad. A nyálkahártyák elváltozása hasonlóképp kezelendő: torok- és szájöblítést rendelünk 3 %-os bór- vízzel, 5%-os szalicilsavas híg alkoholos vízzel, esetleg hidrogen- hiperoxiddal. A kiütés szakában ismét lázcsillapítókhoz kell folya
