Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
555 levegőjű kamrákban tetemes enyhülést talál (Reichenhall, Gleichenberg). Pangásos hörgőhurutban pedig természetesen a pangásnak megszüntetése a hörgőhurut gyógyításának is legfőbb eszköze. Hasonlóan kell eljárnunk azokban az esetekben, amelyekben az idült hörgőhurut tiidőtágulat-vízkórságra vezetett (1. dekompenzált billentyübajok gyógyítása). Bűzös hörgőhurut. Bronchitis putrida. A hörgőhurut más fajaitól el kell választanunk a bronchitis putridát, amely keletkezésében, lefolyásában és jelentőségében lényegesen különbözik azoktól. A tünetek általában súlyosabbak, mint az egyszerű bronhitisz- ben. A tüdők felett a hörgőhurutnak tüneteit lehet kimutatni, a betegnek azonban többnyire nagyobb, szabálytalan menetű láza van, a beteg sokat köhög és sok köpetet ürít. A köpetnek legjellemzőbb sajátsága a kellemetlen, bűzös szag. Ugyanilyen szagú a betegnek lehelete is. A köpet hígan folyó a bronhusnyálkahártya bő savós ex- szudációja következtében, de gennyes és nyálkából álló részeket is tartalmaz, s ezért három rétegben ülepedik. A legfelső rétegben levegőt tartalmazó habos nyál van, a középső réteg híg,savós-nyálkás, legalul pedig levegőt nem tartalmazó gennyes részek ülepednek le. Ezen legalsó rétegben találjuk a Dittrich-féle csapokat is, amelyek kölesnyi szürkés, sárgás, mállékony, igen bűzös szemcsék. A csapok nagymennyiségű baktériumból, gennysejtekből és törmelékből állanak, zsírt és zsírsavtüket is tartalmaznak. A súlyosan beteg hörgőkben vérzés keletkezhetik. A vérzés a duzzadt, hipertrófiás nyálkahártyából, vagy pedig fekélyből származik. A fekélyképződés tüdőgangrénához is vezethet, ha rotha- dásos fertőzés járul hozzá. A fekélyek következtében, éppen úgy, mint más szövetszéteséssel járó fertőzéses tüdőbajban, néha em- bóliás eredetű tályogok keletkeznek az agyvelőben, sokkal ritkábban a gerincvelőben. A betegség többnyire hónapokig, évekig tart, néha azonban már néhány hét alatt elpusztítja a beteget. A kórjóslat nagyrészt attól is függ, hogy milyen elváltozás kapcsán fejlődött ki a bronchitis putrida. Ritkán fordul elő, hogy a tünetek teljesen elmúlnak, de ilyenkor is a baj többnyire ismét kiújul. A kiújulás vagy vérzésben nyilvánulhat vagy bronhopneumoniás rohamokban, melyek után nem ritkán egyes tüdőrészek zsugorodnak, kötőszövetesen átalakulnak. Az ilyen terület felett állandó tompulat marad vissza.
