Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
515 és a fehérvérsejtek jelentékeny megszaporodása, néha cukorvizelés és acetonuria is. Ha a beteg tovább él és a székelés megindult, bélsárvizsgálatot végezhetünk, A pankreasz működését megvizsgálni a beteg súlyos állapota miatt aligha lesz alkalmunk; a legfontosabb jel a zsíros és emésztetlen húsrostokat tartalmazó bélsár. A könnyebb lefolyású eseteket rendesen nem ismerjük fel. Kórjóslás. Kétséges kimenetelű, többnyire halált okozó betegség. Kórboncolás. A klinikai kép alapján egymástól külön nem választható, de nagyon különböző kőrboncolási leletet adó megbetegedések tartoznak ide. A hasnyálmirigy nagyobb, vízkóros,an átivódott, tömött tapintású. Vérereiben, főképpen vénáiban rögösö- dést találunk. A mirigykarélyok között a zsíros kötőszövetben apró, sárgásfehér vagy szürkés, fakó foltokat láthatunk; ezek a zsírszövetnek elhalásos részei (pankreasz-zsírnekrózis). Ezek mellett legtöbbször vérpiros és feketés vérzéses foltok is vannak a mirigy- szövetben, amelyek változatossá, színessé teszik a metszési felületet (pancreatitis haemorrhagica acuta). Néha a vérzés olyan erős, hogy az egész mirigyet elpusztítja (apoplexia pancreatis). Ha a betegség nem okoz gyorsan halált, akkor az elhalt mirigyrészek helyén fer- tőzéses szövődés következtében üszkösödés vagy tályog keletkezhetik (pancreatitis gangraenosa, suppurativa, abscessus pancreatis). Kórok és kórtan. A hasnyálmirigy aránylag ritkábban betegszik meg, mint a többi hasi szerv. Megbetegedését előidézheti kívülről beható trauma, továbbá fertőzés a véráram útján, vagy a bélből a kivezető csövön át. Ez az utóbbi fertőzési mód, épp úgy mint az epevezetékben, alig történhetik addig, címig a vezetéken át szabad a lefolyás, de megtörténhetik, mihelyt eldugul. Pankreaszkő nagyon ritka, de néha a papilla Vateri-n megakadt epekő zárja el a pankreasznedv kiürülésének útját. Ilyenkor a fertőzött epeutakról terjedhet át a fertőző anyag, de talán az epe átterjedése is kórokozó lehet. A különböző kórok miatt nem tekintjük ezt a hevenyés folyamatot, amelynek gyakori kimenete a nekrózis, egységes koraiaknak; a szepszis különböző alakjai szerepelhetnek kórokul, néha csak gennyedő baktériumok jutottak a szövetbe s ezek körülirt gyulladást és elgennyedést, tályogot idéznek elő. Ha a mirigy szövete megbetegszik, épp úgy alá van vetve az önemésztésnek, mint a gyomor nyálkahártyája a gyomorfekélyben; de a pankreasz burka ilyenkor kevésbbé védi a hasüreget, mint a gyomorfekélyes beteg gyomrának fala s ezért a pankreasz hevenyés megbetegedése igen veszedelmes. Az önemésztésben a zsírszövet elhalását a hasnyálmirigy zsírbontó íermentuma, a szteapszin, okozza, mert a zsírszövet közömbös zsírját elszappanosítja. Lehetséges az is, hogy a 33*
