Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
513 pítható meg. A piloruszon való áthaladás idején zavaros epés nedv ürül: a regurgitáló duodénumtartalom és a savanyú gyomortartalom keveréke. Később azonban, amikor a szonda már mintegy 70 cm. mélységre jutott, a pilorusz nem enged többé át gyomortartalmat és tiszta, aranybarna, sűrűn folyó folyadék ürül. A pankreasznedvet az epe is erősen felhígítja és ezért úgy járhatunk el CM. Labbé), hogy előbb 30%-os magnéziumszulfátot fecskendezünk be a szondán át, amelynek hatására az epehólyag tartalma kiürül. Ezután lassan 4 kcm. étert vagy 30 kcm. Vio n. HCl-et fecskendezünk be, amelyek a pankreasznedvelválasztás erős ingerei. A vizsgálatra nyert bélsarat vagy a duodénumtartalmat úgy a fehérje-, mint a zsír- és szénhidrátemésztőképességükre megvizsgálhatjuk. A különböző fermen- tumok meghatározására számos jó módszer áll rendelkezésre. Gyakorlati szempontból elegendő a diasztáz meghatározása Wohlgemut egyszerű és jó módszerével. A módszer Wynhausen módosításában röviden a következő: egy sor kémcsőbe 5 kcm. 1%-os oldható keményítőt (Kahlbaum) töltünk. Csökkenő mennyiségben (1, 0'5, 0'25 kcm.) adunk hozzá bélsárnedvet. 24 órára termosztátban hagyjuk állani, azután teletöltjük a kémcsöveket párolt vízzel és mindegyikhez Vio n. jódoldatot cseppentünk. Amely kémcsőben a keményítő még megemésztve nincsen, abban kék szín és annak árnyalatai keletkeznek. Az eredményt úgy számítjuk ki, hogy egységül az 1 kcm. bélsárnedv 1 kcm.-nyi keményítőemésztésé't tekintjük. Ha azt látjuk, hogy abban a kémcsőben, amelybe 0*1 kcm. bélsárnedvet és 5 kcm. keményitőoldatot töltöttünk, az emésztés végbement, de a sorban utána következő kémcső tartalma változatlanul kék színt ad, akkor azt mondjuk, hogy a bélsárban a diasztáz mennyisége 10X5 = 50 egységnyi. Ép viszonyok között legalább 100 egységnyi diasztáz van a bélsárban. A módszer sok esetben értékes felvilágosítást ad; fokozza használhatóságát, ha egyidejűleg a vizeletben is meghatározzuk a diasztáz mennyiségét. A vizelet rendes d:asztázmennyisége legfeljebb 150 egység; ha azt tapasztaljuk, hogy a bélsár diasztáztartalma 100 egységnél kisebb, a vizelet diasztáztartalma pedig 150 egységnél több, akkor arra kell következtetnünk, hogy a pankreasznedv elfolyása a mirigyből a bélbe akadályozott és a pangó mirigyváladékból a diasztáz a véráramba jutva, a vizelet fermentumtartalmát szaporítja, amely ilyenkor 1200—1600-ra is fokozódhat. Megvizsgáljuk végül azt is, hogy a cukor anyagforgalomban nincs-e kimutatható eltérés. Ha cukorvizelése nincs a betegnek, akkor reggel éhgyomorra kávéban, tejben vagy teában feloldva 100 gr. szőlőcukrot adunk és 2 óránként vizsgáljuk a vizeletet cukorra. Pankreaszbajban így néha előidézhető az ú. n. alimentumos glikozuria. A hasnyálmirigy hevenyés gyulladása és elhalása. Pancreatitis et necrosis pancreatis acuta. Tünetek. Sokszor minden előzetes tünet nélkül, ritkábban már napokon át érezett hasonló, de enyhébb tünetek után, hirtelen kinzó, heves fájást érez a beteg a hasában; kezdetben nem is tudja megjelölni a fájdalmas helyet, de azután mindinkább egy helyre, legtöbbször a köldök felett, a középre vagy a középvonaltól kissé balra szorul össze a fájás és innen áthat a derékba vagy a hátba is. Belorvoslan tankönyve. I. 3. kiadás. 33
