Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
482 Az epeköbetegség. Cholelithiasis. Tünetek. Az epehólyagban igen gyakran van epekő, anélkül, hogy a legcsekélyebb tünetet váltaná ki. Ha azonban az epekő beékelődik, vagy elsősorban, mert fertőzésnek kaput nyit: sok szenvedést okozhat. Az epekőbetegség legjellemzőbb tünete az epe- kólika. Rendszerint minden előzmény nélkül köszönt be, máskor általános rosszullét, étvágytalanság előzi meg. Feltűnő gyakran mutatkozik a kólika éjjel. A beteg hirtelen roppant erős fájást érez hasának jobb oldalában, az epigasztriumban és közveteílenül a bordaív alatt, mely azonban onnan a hátba, a jobb lapockába és a vállba is kisugárzik. A fájás néha a tűrhette tlenségig fokozódik, a beteg a legkülönbözőbb testhelyzetet kisérti meg, valósággal vonaglik a fájdalomtól. A fájás tetőpontján a betegnek émelygése és hányásingere van, hány is. A rohamot gyakran kiséri kisebb- nagyobb hőemelkedés, melyet gyakran borzongás, sőt kifejezett rázóhideg vezet be. A fájás eltarthat néhány percig, órákig, sőt kisebb-nagyobb megszakítással napokig is. Az orvos a beteget gyakran a legnagyobb kimerültségben találja. Az érverés szapora, kicsi, ritkán meglassubbodott. A jobb bordaív alatti táj nyomásra rendszerint nagyon érzékeny, néha oly fokban, hogy a vizsgálat szinte lehetetlen. Máskor megállapítható, hogy az érzékenység legkifejezettebb mértékben az egyenes hasizom külső szélének felel meg; ilyenkor a tapintó kéz sok esetben a megduzzadt, nyomásra érzékeny epehólyagot érzi a hasonlóképpen megduzzadt, nyomásra érzékeny májszél alatt. Máskor az orvos a has némi érzékenységén kivíil semmi rendellenességet nem talál. Néha a beteg maga figyelmezteti már az orvost, hogy szeme- fehére sárga, máskor csak a figyelmes vizsgálat deríti ki a szemteke kötőhártyájának sárgás voltát, majd a bőrön is megjelenik a sárga szín. Az ilyen roham többnyire makacs székrekedéssel, meteoriz- musszal jár. A most vázolt különböző hosszú ideig tartó roham alapja az epekőbetegség tünettanának, mely azonban további változatosságában a' belorvostan egyik legérdekesebb és igen fontos fejezete. Mielőtt azonban ezzel részletesen tovább foglalkoznánk, lássuk előbb az epekőbetegség kóroktanát és kórboncolását. Kóroktan és kórboncolás. Az epekő úgyszólván csak az epehólyagban keletkezik. Az epekő különböző nagyságú, lehet egészen apró (epehomok), borsó-, mogyoró-, diónyi, sőt a tyúktojásnál is nagyobb, többnyire szabálytalan alakú. Néha egy, gyakrabban sok követ találunk, nem ritkán több százat. Ha több epekő van az epe-
