Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
479 Az epeutak gyulladása. Cholangitis catarrhalis et suppurativa. Tünetek. A máj megbetegedésére utaló helybeli tüneteken kivül enyhébb vagy súlyos általános tünetek mutatkoznak. A máj egyenletesen megnagyobbodott, nyomásra érzékeny, a betegnek rendszerint nagyfokú sárgasága van. Az általános tünetek ritkán enyhék, többnyire nagyon súlyos szepszises állapotra vallanak. A nyelv száraz, az érverés igen szapora, üres, a beteg nagyon bágyadt, gyönge. A lép megnagyobbodott. Heteken keresztül rendetlenül remittáló, gyakran azonban szabályosan intermittáló láz mutatkozik (Charcot fiévre intermittenté hépatic/ue-je). Gyakran gennyes áttételek jönnek létre a szívburokban, az agyhártyán, az ízületekben és általános szepszis tünetei között hal meg a beteg. A gyulladás gyakran a májszövetre átterjed s így májtályog keletkezik. Kóroktan és kórboncolás. Leggyakoribb ok a pangó epének baktériumokkal való fertőzése. Az epeelzáródás oka leggyakrabban a ductus choledochusnak kővel való eltömeszelődése, de épp úgy lehet az elzáródás már említett oka közül bármelyik. Ritkább az epeutaknak diffúz gyulladása elzáródás nélkül, vérúton való fertőzés folytán, ez a hasi hagymázban, dizentériában, tüdőgyulladásban fordul elő. Kórlefolyás és kórjóslat. A gennyes kolangitisz nagyon súlyos betegség; az epekőbajnak legrettegettebb szövődménye. Rendszerint általános szepszis folytán halálos a kimenet, bárha spontán, valamint operativ beavatkozásra gyógyulás is bekövetkezhet. A kórjelzés elég nehéz, annál inkább, mert az általános tünetekkel szemben a helybeli tünetek gyakran egészen háttérbe szorulnak, de megfelelő helybeli tünetek mellett szabálytalan, ismétlődő hidegrázás vagy lázroham rendszerint májfertőzésre vall. Egy betegünk bajában a hetenként kétszer ismétlődő, rázóhidegtől kisért lázban az vezetett nyomra, hogy az egyes lázas roham után néhány óráig tartó kisfokú sárgaság támadt és a lázra következő székletét akóliás volt, anélkül, hogy a májtájék csak kissé is érzékeny lett volna. Májtályogtól az elkülönítés gyakran lehetetlen. Erős urobilinuria kolangitiszre vall olyankor is, ha különben a teljes elzáródás tünetei vannak meg. Gyógyítás. Enyhébb esetekben megkísérelhető a szalicilsavas nátriumnak, a benzoesavas nátriumnak, az urotropinnak alkalmazása (intravénásán is), melyeknek az epében való kiválasz- tatásuk folytán bizonyos epefertőtlenítő hatást tulajdonítanak,
