Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A bél betegségei
464 fájásról, székrekedéssel váltakozó hasmenésről, hányásról panaszkodik. ismét máskor az általános tünetek egész sora mutatkozik, amelyek részben a bél felől reflexúton jönnek létre, amelyeket azonban talán a bélféreg termelte mérgező hatású anyag felszívódása is előidéz. Nem lehet azonban tagadni azt sem, hogy e tünetek nagy része a bajnak túlságos nagy jelentőséget tulajdonító hisztériás panaszkodás. E tünetek közé sorolják még a fejfájást, szédülést, nyálfolyást, a pupilla feltűnő tág voltát, kóreaszerű mozgásokat, tetániát, valamint epilepsziaszerű görcsöt is, mindez inkább csak mende-monda. A galandférgek testéből a vörösvérsejteket oldó, mérgező hatású anyag kerülhet a szervezetbe, mely felette súlyos, sokszor teljesen és minden tekintetben a vészes kevésvérűség képének megfelelő kevésvérűséget hoz létre. Az oki összefüggés kétségtelen. Egyrészt sikerül a hemolizises hatású mérgező anyagot (lipoidszerü test) kivonni és állatokon ezzel kevésvérűséget előidézni, még fontosabb bizonyíték pedig az, hogy a kevésvérűséget a féreg elhajtásával sikerül meggyógyítani. Ily kevésvérűséget előidéző hatása elsősorban a botriocephalus latusnak van, más ténia ritkán okoz hasonló anémiát. A galandféreg néha kifejezett, sőt nagyfokú eozinoíiliát hoz létre. Kóroktan. A galandféreg természete az, hogy fejlődésének két szakasza van, ezt a két szakot különböző gazdában tölti. Az egyik szak a kifejlődött féregé, amely megtermékenyített petéknek ezreit üríti ki a gazda belébe, ezek a gazda bélsarával a szabadba kerülnek. Ha ezeket egy más állatfaj megeszi, abban nem fejlődik ki a féreg, hanem csupán a féreg fiatal alakja, a borsóka, tehát hólyag. A galandféreg fejből és különböző, rendszerint igen nagyszámú, aláíelé nagyobbodó progloUisból áll. A proglottisz növekszik, amíg a féreggel összefügg, úgy hogy minél távolabb van a fejtől, annál nagyobb. A proglottiszban bélcsatorna nincsen, táplálkozása a felületen keresztül történik. A proglottiszban eleinte a hím mirigy érik meg, majd ez a proglottiszt kitöltő méh temérdek petéjét termékenyíti meg s ekkor a hím mirigy eltűnik, a proglottiszt a méhben duzzadó peték megnövesztik, amíg az leszakad s a bélsárral kiürül. Ha a taenia solium petéjét disznó, a t. saginataét (medio- canellata) a marha eszi meg, a peték a gyomorban megnyílnak s a kibúvó embriók belefurakodnak a gyomor vénájába, amellyel a szervezetben szétvitetnek. Legnagyobb részük az izomzatban, egyesek a belső szervekben is megtelepszenek s ott hólyagocskává alakulnak, amelynek víztiszta folyadéka van, borsóka,, cysticercus. Ezzel életük mindaddig véget ér, amíg az előbbit a nem elégge megfőtt disznóhússal, az utóbbit a nyers marhahússal az ember meg nem eszi. A borsóka elég nagy, 1—2 cm. átmérőjű. Megesik,
