Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A gyomor betegségei
390 A hányadék kiürítésével a fájás megszűnik vagy enyhül, miért is gyakran a beteg, ha gyomorgörcse kezdődik, maga idézi elő a hányást. Sokszor a fájás bizonyos testhelyzetben enyhül; jobboldali fekvés, járkálás, mozgás rendszerint fokozza a fájást. A beteg sok- szor nem az egész gyomortájékon érzi a fájást, hanem annak csak elhatárolt kis helyén vagy a gyomron kivül eső helyen is. Gyakran feltűnik az a körülmény, hogy a fájás rendszerint bizonyos savanyú, fűszeres, kemény, darabos étel után a legerősebb vagy csakis ilyenkor jelentkezik. Igen fontos a beteg bemondásában az, hogy a fájás hetekig- hónapokig tart el, majd megszűnik és akkor hónapokon keresztül minden diéta nélkül is teljesen szünetel (periodicitás). A betegvizsgálat a helybeli érzékenység szempontjából gyak ran semmiféle felvilágosítást nem ad. Máskor az egész epigasztrium érzékeny; fontos és jellemző a gyomortájék valamely egészen elhatárolt, fillérnyi helyének nagyfokú nyomási érzékenysége, mely a fekély helyének meghatározása szempontjából is jelentőséggel bír. Ezen kis helyre szorítkozó érzékenység legtöbbnyire a középvonalban vagy attól kissé balra, illetve jobbra van. Gyakran csak a háton a gerincoszlop bal, ritkán jobb oldalán, a 10—12-ik hátcsigolya mellett'találunk ilyen körülirt érzékenységet (ßoas-pont), amiből némelyek a gyomor hátulsó falán ülő fekélyre szoktak következtetni. Sokszor a nyomás nem okoz fájdalmat, de az egy helyre mért enyhe ütögetés igen. Gyakran a körülirt érzékenységet csak a gyomorfájás idején lehet megállapítani; fontos a körülirt nyomási vagy ütögetési érzékenységnek minidig ugyanazon a helyen való megjelenése. Legfontosabb tünete a gyomorfekélynek mind jelentősége, mind kór jelzési értéke szempontjából a vérhányás (haematemesis). Legenyhébb alakja a hányadúkban mutatkozó néhány finom vércsík vagy kevés barnásfekete pehely, ez azonban nem jellegző, máskor a hányadúkban több, kisebb-nagyobb friss vagy megemésztett feketés véralvadék látható. Az igazi jellegző vérhányással egyidő- ben vagy azt megelőzően nagyon súlyos tüneteket lehet látni. A beteg hányás közben, még gyakrabban azonban ettől függetlenül munkaközben, étkezés közben, vagy miközben álmából felriad, hirtelen rosszul lesz, ájulás környékezi, szédül, a világ elsötétül előtte, elsápad, majd hányásingert kap és nagymennyiségű (V2—2 liter) folyékony vagy alvadt, darabos, feketés-vőrös, étellel kevert vagy tiszta vert hány. Ha a vér hosszabb ideig időzik a gyomorban, a hányadék a vérnek a gyomorsósav okozta megváltozása (a hemo- globinnek a sósavas hematinná való átalakulása) folytán néha kávé- aljszerűvé (fekete porszerűvé) lesz. A gyomorfekélyes beteg több-
