Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
373 teszi vizsgálatunkat a röntgenezés, amely nemcsak kíméletesebb, de hűségesen megjelöli a striktura helyét, fokát, kiterjedését, átjárhatóságát, a felette kifejlődő tágulatot (1. IX. tábla 5. ábra). Röntgen- vizsgálással győződünk meg a szomszédos szervek állapotáról és ez a vizsgálat ma már csaknem minden esetben megelőzi a szondával és még inkább az oesophagoscoppal netalán elvégzendő vizsgálást. Kórjóslás. A lobos szűkületek közül a gümőkóros elváltozás csaknem mindig általános súlyos gümőkórosságban szenvedőkön fejlődik. A luesz okozta szűkülés kórjóslása attól függ, vájjon idejekorán jut-e a beteg megfelelő lueszellenes kezelésbe; a kérges forradásos zsugorodás teljeis kifejlődésekor a szűkülés már csak mesterséges tágítással, sokszor így sem javítható. A hegedéses szűkületek az éhenhalás, az átfúródás és lobolsi szövődményeik révén veszélyeztetik az életet. A leghatásosabb kezelés, a tágítás még mindig nagyon sok áldozatot követel a művi átfúrás gyakorisága miatt. Gyógyítás. Lueszes szűkület ellen megfelelő kezeléssel teszünk kísérletet. Fibrolysin-injekció után a hegedéses szövet vékonyabb rostú, tágíthatóbb lesz; ezzel a szerrel azonban óvatosan kell bánni, gümőkórosság kontraindikálja. A legtöbbször a sebészi kezelésre vagyunk utalva: tágítás a szájon át, vagy gastrostomia nyílásán át, a nyelőcsőbe vezetett szondák segítségével, a Hacker-féle végnélküli szondázással, vagy ha ez sem vezethet már célhoz, úgy esetleg az oesophagoplastica műtété jöhet szóba. A nyelőcső tágulata. Dilatatio oesophagi. Kitágulhat egész hosszában valamely a nyelőcső alsó részében fejlődött szűkülés felett. Van azonban olyan tágulás, amelynek ilyen értelmezését a boncolási lelet nem adja meg és amelyet idiopathicus tágulásnak mondanak. Tünetek. Amíg a tágulás kisebbfokú, a betegség tünetet alig okoz és így rendesen csak a tágulás teljes kifejlődésekor támadó zavarok idején jutnak a betegek az orvoshoz. Ilyenkor a táplálkozás kínos, az eledel minden nyelési kísérlet közben regurgitál. A beteg gyakran erőltetett nyelési kísérletekkel, a nyelőcső zsákjának túlfeszülésig újra és újra való feltöltésével erőszakolja a nyelőcső kiürítését, ismételt levegőnyeléssel és a hangrés egyidejű zárása melletti préseléssel. Néha az evés után már rövid idő múlva hányás jelentkezik, amelyre jellemző, hogy émelygés nélkül, hirtelen, erőszakosan következik be. A táplálékkal megtöltött,
