Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
372 dezéssel, kérődzéshez hasonlóan visszajuttatja a táplálékot a szájba. A nyelőcső alsó részében fejlődött nagyfokú szűkülés esetében az: evés során csak egy idő múlva kezdődik meg ez az öklendezés, míg a magasabban ülő szűküléskor a lenyelt folyadék szinte azonnal felbuggyan; az ilyen beteg néha vizet, vizes oldatot már nem tud nyelni, a sikamlós, zsíros pépet vagy az olajat még lenyelheti. Általában a fokozódó szűkülés során a tünetek gyakran változó erőssségűek, mert a nyelési zavart a nyelőcső spazmusa fokozhatja. Mikor már a folyadék is csak nagynehezen jut át a szűkületen, a beteg soványodni kezd és ha más úton a táplálékszükséglet fedezéséről nem gondoskodunk, kiéhezés következtében beáll a halál. Kóroktan. A szűkület lehet világrahozott, okozhatja az iztom- zat görcse, továbbá gyógyult gümőkóros fekély, luesz; peptikus fekély, de leggyakrabban a rákos daganat és a maró méreg okozta sérülések, amelyek a nyelőcső falának kiterjedt anyagveszteségét okozzák és amelyek íorrad'ásos zsugorodó kötőszövet képződésével gyógyultak. A marólúggal történt mérgezés után az életben maradóknál csaknem kivétel nélkül striktura fejlődik. Kórboncolás. Ott, ahol a maró folyadék csak a felülete.-«, nyálkahártyát pusztította el, a zsugorodó heges szövet a szomszédos ép nyálkahártyát összehúzza és billentyűs vagy diafragma- szerű szűkületet okoz. Ha a nyálkahártya mélyebb rétege és az izomzat is elpusztult, gyűrűszerű vagy csőszerű szűkületek képződnek. A szűkült helyen a fal legtöbbször hatalmasan megvastagodott hegedéses kötőszövetből áll. Ha a szűkület némiképp átjárható, a felette levő nyelőcsőrész izomzata a fokozott munka hatására túlerősödik. Ha a szűkület átjárhatatlan, a tehetetlen izomfal elgyengül és a garatból a nyelőcsőbe szorított táplálék nyomásának engedve kitágul. A nyelőcső nyálkahártyáján a szűkületben hegedéses nyalábok láthatók, a szűkület felett pedig az ételek pangása és a szondázás következtében idősült lob fejlődik. Kór jelzés. A kórelőzményi adatok és a beteg panaszai alapján könnyű. Ki kell zárnunk azt a lehetőséget, hogy a nyelőcsőszűkületet külső összenyomás okozza. (Tbc., lymphogranulomatosis, sarcoma okozta mirigymegnagyobbodás, retrosternális struma, aorta-aneurysma, pleura- vagy pericardiális exsudatum.) Ha a nyelőcső nagyfokban szűkült, a jellemző nyelési zörejt nem, vagy 4—7 mp.-nél hosszabb idő elteltével, késve halljuk. Néha ismételt nyelési zörej hallható, ha a beteget újabb ,,iires nyelés“-re szólítjuk fel; ilyenkor a szűkület felett visszamaradó folyadékból présel át a nyelési mozgás a szűkületen (Rewidzoff). Szonda segítségével meggyőződhetünk a szűkület helyéről, fokáról. Még tökéletesebbé
