Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyálmirigyek betegségei
363 Tünetei. 1—2 nappal a betegség teljes kifejlődése előtt erősebb vagy gyengébb prodrómás tünetek jelentkeznek. Ilyenek a fejfájás, általános gyengeségérzés, levertség, láz, tarkófájás. Sokszor a torok belövelt, nyeléskor érzékeny; gyakori tünet az orrvérzés. Észleltek a n. facialis egész területére kiterjedő rángásokat is. Azután hirtelen megduzzad a parotisz, először többnyire csak az egyik (bal) oldalon, azután mindkettőn; ezzel egyidejűleg a láz emelkedése is észlelhető 38—390 C-ig. Az arcduzzanat kezdetben a mirigy alakjának és elhelyezésének megfelelően a fül előtti tájon, a fülcimpa alatt és a mögött fejlődik ki. Az arcfél azonban nemsokára nagyobb kiterjedésben vízkóros s a duzzanat a parotis határait túllépi és kiterjed az egész arcfélre, sőt a nyakra is. 1—2 nap múlva rendszerint a másik oldalon is kifejlődik a mirigylob. A betegek csak csekély szúró, feszítő fájást éreznek a fültő táján és inkább a nagy duzzanat, mint a fájdalom akadályozza az állkapocs mozgását: a szájnyitást és a rágást. A nyálelválasztás legtöbbször zavartalan és a nyál összetétele is rendes. Néha csökkent a nyálelválasztás és a betegek a kínzó szájszárazság csillapítására folyton inni kívánnának. Kórlefolyás. Szövődés nélkül ritka a súlyosabb általános tünet. Súlyosabb a baj, ha a mirigy elgennyed, ami azonban nagyon ritka. Az elgennyedés már gennyedést okozó baktériummal való szövő- désen alapszik; a genny legtöbbször az arcbőr felé vagy a külső hallójáratba áttörve ürül ki. Néha elüszkösödik a fültőmirigy. A parotisszal együtt megbetegedhetnek az állalatti ősi a nyelvalatti nyálmirigy is; ezeknek gyulladása a szájfenék erős vizenyős duzzadását okozza, a nyelést és a beszédet nehezíti. Nagyobb járványok idején észlelték azt is, hogy egyedül az állalatti nyálmirigy betegszik meg. E betegséghez a felnőttben gyakran szövődik a heregyulla- dás, amely heves fájással,, lázzal és a herezacskó bőrének erős vizenyősségével jelentkezik. A heregyulladás után az esetek legnagyobb részében a here állománya sorvad. A petefészek gyulladását bár ritkán, szintén észlelték mumpsz kapcsán; gyakran megduzzad az emlőmirigy és a szeméremajak is. Egyes esetekben a könnymirigyek, a pajzsnúrigy, a timusz duzzadása követte a nyálmirigyekét. A járványos fültőmirigylob idején a gyomorgödörben jelentkező heves görcsös fájást, amely a hashártyaizgalom tüneteivel (csuklás, hányás) járhat, hasnyálmirigylob okozza. Egyéb szö- vődések közül leggyakoribb a középfülgyulladás. Gyakori a íehérje- vizelés is, vesegyulladást azonban csak ritkán észlelünk. Szívburok-, szívbelhártya-, hashártya-, agyburokgyulladást és izületi lobot, mint ritkább szövődéseket ismerjük egyes szerzők leírásából.
