Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A torok betegségei

356

padra, a garatra, a gégére és ekkor egyrészt a fulladás veszedelmével jár, másrészt halált okozó szepszis fejlődéséhezi vezet'

2. ha a fertőzés a tubán át, vagy a nyirok-, esetleg a vérpályán át a dobüregbe jut (otitis media);

3. ha a fertőzés a levegőutakra terjed reá (bronchitis, tüdő- gyulladás).

4. A vesegyulladás. Gyakran már a lázas betegség idején észlelhetünk albuminuriát. A lázas fehérjevizeléstől eltekintve azonban, a lefolyt mandolalob után az albuminuria továbbra is megmaradhat, a vizelet üledékében vörösvérsejteket és hialinhengereket találunk. Néha heteken, hónapokon át változatlanul ugyanez a lelet; a beteg sápadt és gyenge. Ritkábban végül a hevenyés vesegyulladás súlyos kórképe fejlődik ki. A torokgyulladásos beteg vizeletét tehát gondosan figyeljük meg.

5. Appendicitisz. A féregnyújtvány falában is adenoid szövet van, nem lehetetlen, hogy az angina folyamán lenyelt virulens baktériumtömegek e helyen való megtelepedíésére éppen oly kedvezőek a feltételek, akár a mandolán; másrészt a fertőző anyag a vér- és a nyirokpálya útján is odajuthat.

6. Hevenyés poliartritisz. Az ilyen esetekben a betegség kifejlődését sokszor angina előzi meg. Látjuk tehát, hogy a két betegség között szoros a kapcsolat.

7. Piémia és szepszis legsúlyosabb formájukban, mellhártya-, szívburok-, szívbelhártya- és hashártyalob, piémiás izületi metasztá- zisok stb. fejlődhetnek.

Kórjelzés. A sajátlagos angináktól, elsősorban a diftériás anginától való megkülönböztetés nagyon fontos. A klinikai megfigyelés alapján a legtöbb esetben dönthetünk. A mandolagyulladásra jellemző a sok különálló sárga csap, amelyet az egyik vagy mindkét mandolán meglátunk, anélkül, hogy közöttük a nyálkahártyán valamely izzadmány vagy lepedék volna; vagy ha lepedék képződik is, úgy az könnyen letörölhető és a mandola felületén nem terjed túl. A diftéria nem kezdődik olyan nagy lázzal, továbbá lepe déke szürkésfehér, elmosódott szélű, nehezen választható le és gyakran reáterjed a garatívekre, a lágyszájpadra és az uvulára, tehát olyan részekre is, amelyeken adenoid szövet nincsen. Az anatómiai kép azonban néha megtévesztő és nem szabad soha tapasz- taltságunkra hivatkozva dönteni, hanem csak kevéssé kétes esetben is a bakteriológiai diagnosztikát kell segítségül vennünk (1. a diftéria fejezetét).

Védekezés. Egyik legfontosabb közegészségügyi probléma. Gondoljuk meg, hogy hány szívbajos, vesebajos, súlyos izületi elváltozások következtében nyomorék embertársunk nyomorúságát