Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A torok betegségei
354 dola lakunáiban, amelyek nem törölhetők le. Gyakran elég könnyen letörölhető szennyes szürke hártyaszerű lepedék is vonja be a mandola felületét, mely a szomszédos lakunák gennyes izzadmá- nyának egybeolvadásából keletkezett. Legtöbbször már a 3-ik vagy 4-ik napon eltűnik a gennyes lepedék, a lakunák kiürülnek és a mandolák lelohadnak. Egyes lakunákban néha visszamarad a nekró- zisos, gennyes dugó. 3. Angina necrotica. A mandolát fedő nyálkahártya szövete elhal, a mandola felszíne szennyes szürkészöld. A lepedéktől megkülönböztethető, mert nem törölhető le. 4—8 nap múlva lelökődik az elhalt szövet, a keletkezett fekély alapja gyorsan tisztul és be- hámosodik. Az elhalással járó gyulladás néha a garatívre és lágy- szájpadra is reáterjed, egyes esetekben üszkös jellemet ölthet súlyos általános szepszises tünetek kíséretében. 4. Angina parenchymatosa-ról szólunk, amikor a mandola duzzadása a legszembeötlőbb tünet. A mandolák ered'eti nagyságuk kétszeresére, háromszorosára megnőhetnek, az elülső garatívet elő- boltosítják, a középvonalban csaknem összeérnek. Ez az alak különösen fájdalmas; a beteg nyelni, torkot öblíteni nem képes, a beszéd hangja különös, dunnyogó színezetű (anginás beszéd) és a gyulladás rendesen a mandola körülötti szövetre is ráterjed. A felsorolt anginaformák egymásba átmehetnek, vagy egymással szövődhetnek, ámbár igen valószínű, hogy előidéző okuk különböző természetű virus. A vérkép vizsgálása a hevenyés anginában rendesen a több magvú fehérvérsejtek számának szaporodását mutatja, az eozinofil- sejtek e képben megritkulnak a skarláttal ellentétben; a monociták száma 10%-ot ér el; különösen jelentékeny fehérvérsejtszaporodás észlelhető azon anginában, amelyben a gyulladás a környező szövetre is ráterjed. Fiatal, 12—22 éves egyénben néha a mandola- gyulladás sajátos vérképpel jár együtt, melyre az jellemző, hogy a fehérvérsejtek száma rendes vagy csak kevéssé megszaporodott, de a monociták százaléka 70%-ot is elérhet; ilyenkor a mandolán rendesen álhártyás gyulladás látható és gyakran nemcsak a környék nyirokcsomói duzzadnak meg, hanem testszerte tapinthatók a nyirokmirigyek, valamint a lép is. Ez a monocita-angina (W. Schulz) különösen olyan egyénben észlelhető, akire a limfás habitus megjelölése illik reá. Kórokiam A torok igen sok fertőzésnek van kitéve és gyakori a Waldeyer-nyirokgyűrűnek, elsősorban a garatmandolának gyulladásos fertőzéses betegsége. A gyulladt nyirokszövet gyakran gátat szab annak, hogy a fertőzés a szervezet belsejébe hatoljon; mégis kétségtelen, hogy a bejutott fertőzés gyakran hevesebb reak-
