Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
27 tőző betegségben, a beteg kevésvérűvé lesz, vérében a hemoglobin csökkenése nagyobbfokú, mint a vörösvérsejtszámé. Ritkább a hagymáz kapcsán kifejlődő súlyosabb anémia, esetleg vérző diatézis. A fehérvérsejtek számának s a különböző fehérvérsejtek számarányának a tífuszra jellemző változására Naegeli vizsgálatai vetettek világot. A tífuszban a fehérvérsejtek száma néha kezdetben 1—2 napig több, legtöbbnyire azonban már kezdettől fogy, leukopenia keletkezik. A számbeli csökkenés leginkább a neutrofil leukocitákat illeti, kezdetbeni csekélyfokú megszaporodásuk után számuk a baj végéig egyre csökken s, körülbelül 1500—2000 neutrofil leukocita található a láz szántéig, a limfociták a kezdeti csökkenés után tetemesen megszaporodnak, relativ limíocitózis támad; számuk a baj második felében sokszor nagyobb a neutrofilekénél és így a kétféle feihlérvérsejt számát ábrázóló görbe kereszteződhetik, az eozinofil- sejtek a láz kezdetével eltűnnek, a láz lejebb szállásával ismét megjelennek, annak megszűntével a rendesnél jóval nagyobb számra szaporodnak, számuk 12% és több is lehet, ez a posztinfekciós eozino- filia a tífusz lábbadozási szakának jellemzője. A lábbadozás beálltával szaporodik a neutrofil leukociták, fogy a limfociták száma s a rendes számarány helyreáll. A tífusz legtöbb szövődménye pl. a tüdőgyulladás, de kivált a gennyedéssel járó bajok a fehérvérsejtek számának rohamos emelkedését, leukocitózist okozhatnak; kivétel, ha a gennyedést tifusz- bacillus okozza (tályogot, flegmonét az izomzatban, az Ízület körül, a fültőmirigyben, a herében, de a belső szervekben is, így májtályogot). A rekrudeszcencia és a recidiva esetében megint kifejlődik a tífuszra jellemző vérkép, amit felhasználunk a tífusz diagnózisának komplikáltabb eseteiben. Idegrendszer. Az öntudat elhomályosodásából származik a tífusz név (tvcpos = köd, füst). Ma a jól ápolt hagymázos betegek közt, ha az alkoholistáktól eltekintünk, nagyon ritka az öntudat el- homályosodása, mindazonáltal gyengébb és megrongált idegzetűe- ken súlyosabb idegrendszeri zavarok is előfordulnak, a beteg nagyfokú részvétlenségétől, az apátiától a mély kómaszerű állapotig, ezt a tünetet a tifusztoxinnak az idegrendszerre gyakorolt hatásából lehet magyaráznunk. Ugyanez izgalmi tüneteket is válthat ki, ami deliriumban nyilvánul meg. A súlyosabb lefolyású tífusz kapcsán az agyhártyaizgalomtól a kifejezett meningitisz kórképéig sokféle átmeneti kórkép fejlődhet ki; a tarkómerevséggel, igen heves főfájással, Kernig-tünettel is járó kórkép oka többnyire csak némi vízkóros beivódás az agyhártyákon, azaz a meningitis serosa névvel jelölt elváltozás; sokkal ritkább a tifuszbacillus előidézte geny- nyes meningitis convexitatis. Néha neuritiszes bénulás támad a
