Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
22 sét okozhatják. Máskor egyéb gennyesztők okozhatnak ílegmonét, íurunkulust, esetleg orbáncot. A háborús tifusz igen súlyos eseteiben a haemorrhagicis diathesis jeleként többször apró foltszerű, néha kiemelkedő hólyagszerű vérzést észleltünk a bőrön, ez a régiek haemorrhagicis typhusa. Eszméletében zavart, de egyébként is súlyos állapotban levő és nem eléggé ápolt betegen előfordul, hogy oly helyeken, hol csont nyomása alá kerül a bőr, bőrelhalás, felfekvés keletkezik, leggyakrabban a keresztcsont, esetleg a sarok vagy a lapocka táján. A bőrelhalás mélyebb, csontig terjedő nekrozisra vezethet s a gondos ápolásban nem részesülő beteget a nagy sebfelületről az általános fertőzés veszedelme fenyegeti. A tiíusz- lábbadozónak gyakran hull a haja, de rendszerint ismét megnő. Az emésztőtraktus elváltozásai. A nyálelválasztás rendszerint csökkent, ezért a száj-garatűr igen száraz. Igen jellemző a beteg nyelve. A nyelvet borító nyálkahártya kissé megduzzad, papillái kiemelkednek, a felülete a csökkent nyálelválasztás folytán teljesen száraz, így a nyelv szélén mint a szembenlévő nyálkahártyán a nagy szárazság folytán berepedések keletkeznek, ebből vérzés származhat, így a nyelv felületét beszáradt hámból, megalvadt véres szövettörmelékből álló lepedék borítja. A nyelvet eleinte befedő, beszáradt nyálkából, levált hámból álló fehér lepedék így alakul át barnás, pörkös felületűvé (lingua fuliginosa). Hiányos szájápolás, főkép kábult, álomkóros betegen alkalmat ad arra, hogy a szájűr nyálkahártyáján fekélyek, kivált a zápfogak nyomására dekubituszos fekélyek keletkezhetnek. Mind e fekélyesedésre vezető elváltozások a másodlagos fertőzés veszedelme miatt fontosak, a szájűrben jelenlevő egyéb baktériumok, nevezetesen gennyesztők behatolási kapujául szolgálhatnak, amiből másodlagos szepszises állapot fejlődhet ki. Rossz tápláltságú, leromlott betegeken, limfás gyermekeken a szájűr nyálkahártyájának fekélyesedését mélyre hatoló elhalás, a szövet bűzös szétesése, valóságos nóma követheti. A garat nyálkahártyája duzzadt és belövelt, a mandolák szintén duzzadtak. Kezdetben néha valódi anginát észlelhetünk (ionsillotyphus). A tubán át a gyulladás a középfülbe terjedhet s középfülgyulladást okozhat. A parotis gyulladása szintén társulhat a száj-garatűr megbetegedéséhez. Kivált rosszul táplált betegen az ínhús íekélyes, vérzéses gyulladása fejlődhet ki, a skorbutra emlékeztető kórképet hozva létre. A nyelőcsőben nincs fontosabb eltérés. A gyomortünetek a következők: étvágytalanság, nyomásszerű fájdalom a gyomortájon. Hányás vagy hevesebb fájdalom a gyomorban ritkább, inkább szövődés következtében áll be. Francia szerzők a gyomor nyálkahártyájának, kivált a pilorusi résznek kiíekélyesedésre vezető vérzéses gyulladását írták le. A has a belek meteorizmusa folytán elő
