Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei
279 heves fájdalom, ez néha oly heves, hogy az izomműködés teljesen lehetetlenné válik, sőt a beteg alig találja meg fájdalmát enyhítő helyzetét. Bizonyos izmokban gyakrabban mutatkozik e megbetegedés, ezek szerint megkülönböztetjük a lumbagot (Hexenschuss, hixa = csípő) az ágyéki, a torticollist a nyak, az omalgiát a váll, a pleurodyniát a bordaközötti izomzat csúzát, amelyeken kivül még a kephalodynia, a fej izomzatának reumatizmusa érdemel említést. Ezeken kivül előfordulhat azonban ez a betegség a test bármelyik izmában, illetve izomcsoportjában. Az izomzat fájdalmassága, a mozgások korlátoltsága rendszerint csak néhány napig tart, néha azonban makacsul néhány hétre is elhúzódik; vannak egyének, akik ilyesfajta, bár rendszerint sokkal kisebb, izomfájásokban éveken és évtizedeken keresztül szenvednek rendszerint úgy, hogy zimankós, szeles, esős időben egyes izmokban fájást éreznek (idősült csúz, sokszor rossz diagnózis!) anélkül, hogy az izomzatban elváltozást lehetne kimutatni s nyomásra érzékenység sincsen. Néha nagy területre terjed ki ez a folyamat s ilyenkor pár napig lázas lehet a beteg. Kóroktan. Az izomreumatizmusnak kóroktanában két körülmény szerepel: a megfázás és a trauma. Megfázás akkor támad1, ha egy része a testnek hül le hirtelen, gyorsan elvonuló légáramlat hatása alatt. A megfázás persze inkább a lemeztelenített testrészeken (galea, nyak) fordul elő; a mehánikaii, traumás eredetű izomfájás ellenben gyakoribb az ágyéki tájon, megrándulás következtében hirtelen mintegy „belelő“ a fájdalom. Valószínű, hogy az ilyen esetben az izomnyalábok szakadása, vérzés az izomban játszik közre. Az idősült csúz kóroktanában az öröklésnek is van szerepe. Az elkülönítő kórjelzésben meg akarjuk említeni a lúdtalp által okozott fájást, melyet gyakran az egész lábszár, a comb, sőt az ágyéki táj izomzatában érez a beteg s amely szintén a traumás eredetű csúz- hoz számítható. Felette fontos minden esetben a csúzszerű fájás elkülönítése komoly szervi bajtól (izületi csontmegbetegedés, neuralgia, neuritisz, aortaaneurizma, vivőérgyulladás stb.). Gyógyítás. Szalicilkészítményeknek rendszerint kedvező a hatása, 2—4—6 gr. aszpirin vagy szalicilsavas nátrium gyakran már 12—24 óra alatt nagyfokú javulást hoz létre. Ezenkívül elsősorban a meleget dicséri a beteg, melyet a legkülönbözőbb alakban lehet megkísérteni (gőzfürdő, forró fürdő, iszapfürdő, meleg bebur- kolás, helybeli meleg borítások alkalmazása), talán még jobb, mindenesetre egyszerűbb, ha a fájós testrészt melegebben öltöztetjük, mint a többi testünket, tehát flanellt kötünk a beteg részre, úgy hogy az jól fedje, de ne terjedjen nagyon túl ezen a részen. Jól hat továbbá a masszálás, melynek néhányszor való ügyes alkalmazása
