Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei
270 az ólom és ia már külön fejezetben tárgyalt köszvény; a harmadik csoportba számíthatók a tétienségi csúzos alakok, mint pl. az omarthritis egyes esete; negyedik csoportba kerülnek az ú. n. sztatikái izületi elváltozások (pl, térdben, csípőben, gerincoszlopban, lúdtalp után) és végül ötödik csoportba a degenerációs izületeltorzulás: arthritis deformans, egyes variánsaival. Mindezek a kóralakok önálló betegségek, amelyek egymásba át nem mennek. Tünettan. Tünetek szempontjából ezek a kóralakok nagyon különböznek egymástól. A kankós izületi gyulladás leginkább a térdizületet támadja meg, de innen több, néha igen sok Ízületre terjed át, sőt olyanokra is, amelyeket a közönséges hevenyés sokizületi csúz rendszerint elkerül; így megtelepszik a szegycsont-kulcscsont, a csigolya közti, az állkapocsízületekben is. A láz ezekben az esetekben néha mérsékeltebb, mint a poliartritiszben, a helyi tünetek azonban inkább még kifejezettebbek. A gyulladás nem korlátozódik az izületi felszínre, átterjed az ízület körül a szalagokra, sőt az inakra is. így nagyfokú izületi vizenyő, majd zsugorodás támad, a térdizület behajlik s a beteg nem képes lábra állani. Egyéb ízületekben is merevség állhat be. A lefolyás hosszadalmas, valósággal idősültté váló, azért is tárgyaljuk e helyen. A könnyebb esetek meggyógyíthatok, a súlyosabbak állandó nyomorékká tehetik a beteget. A lueszos sokizületi gyulladás hevenyés alakjáról az előbbi fejezetben volt szó. Az idősült lappangóan kezdődik, elhúzódó kisebb lázzal vagy láztalanul fejlődik, gyakran éjjel fokozódó fájást okoz, kevés helyi tünettel, máskor az elváltozás nagyfokú, súlyos, olyan mint a gümőkóros izületi elváltozás. Gyakoribb, mint régebben gondoltuk. A kórjelzéshez néha hozzásegít valamely más szifilises késői tünet (rúpia, csontgumma, aoríitisz, tábesz tünete stb.), pozitív Wassermann-reakció stb. A gümőkóros izületi gyulladás többnyire csak egy izület- csoportra szorítkozik, amely általánosan megduzzad, mozgatásra érzékeny, ez a fájdalmasság teljes nyugalomban azonnal megszűnik. Nevezetesebb helyek, amelyen ez a kóralak megjelenik: a nyakszirten: malum suboccipitale. Igen komoly betegség, amely a nyakszirtcsont alsó részén vagy a két felső nyakcsigolyán ül, csontszú, amely elrágja a szalagokat, eltöri a csontot. A tünetek: jellemző fájdalom, mely fokozódik, ha a beteg fekvő helyzetéből fel akar ülni, vagy függőleges helyzetből előre akar dűlni, ezen mozgáskisérletek alkalmával a beteg kénytelen két kezével megfogni a fejét. Ha tovább fejlődik a baj, szédüléses tántorgó járás, általános rosszullét, szívdobogás, hányás következnek. Ugyanezen
