Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei
268 keresik a hibát. Régebben a szalicilsavat magát alkalmazták, ma inkább nátriumsóját, a nátrium salicylicum-ot; mindkettőből nagyobb adatot kell alkalmaznunk. Az első napon 3—4 gr.-ot adunk, hogy meggyőződjünk arról, tűri-e a beteg; ha semmi kellemetlen mellékhatás nem mutatkozik, 6—8, sőt 10 gr.-ot is adunk belőle pro die. A klinikán óránként vagy másfélóránként 1 gr.-ot rendelünk, más szerzők egyszerre 2—3 gr.-ot adhak. Lehetőleg vízben oldva adjuk, mert nagyon vízszívó lévén, könnyen megtámadja a gyomrot, ha a beteg így nem tűri, adjuk ostyában, de soha nem éhgyomorra. Szalicilre sokszor már 8—12, 24—48 óra múlva csökken vagy rendesre száll le a hőmérsék, megszűnik a fájás és megszűnik az ízület duzzadtsága is; sajnos, a hatás nem mindig ilyen kedvező és csak fájdalomcsillapításban nyilvánul; 3—4 napnál hosszabb ideig ily nagy adatban a szalicilkészítményeket ne alkalmazzuk. A szalicilnek kellemetlen mellékhatása is van. A gyomornyálkahártyát a szalicilsav megtámadja, gyomornyomást, égést, fájást, émelygést és hányási ingert okozhat, a nátriumsó kevésbbc maró. Ha a gyomrot érzékenysége miatt el akarjuk kerülni, rendeljük ezen készítményt capsula gelodurata-ban, esetleg 2 gr. szalicilsavas nátriumot 800 gr. vízben oldva, végbélbeöntés alakjában, a beöntést az első napokban 2—3-szor megismételhetjük. Natrium bicarb onicum sokszor enyhíti a kellemetlen gyomortüneteket. Távolhatásképpen azonkívül még fülzúgás, szédülés, kábultság, nyugtalanság, részegséghez hasonló állapot (iszalicilrészegség), nehézlégzés (szalicildiszpnoe), sőt delirium is létrejöhet. Ezenkívül a vesére is van e szernek izgató hatása; nagy adat alkalmazása után nem ritka a fehérjevizelés, sőt a cilindruria is. Ezeknek elkerülése céljából, még ha a szer eléggé nem is hatott volna, 3—4 napi használat után redukáljuk a szalicilt, kisebb adatban adjuk tovább, néhány nap múlva azután, ha kell, újból nagy adattal próbálkozunk. Az acidum salicylicum és natrium salicylicum helyett némely beteg jobban tűri az acidum acetylosalicylicumot (az aspirint), a diplo- salt, a melubrint, melyből szintén 6—8 gr.-ot adunk naponta. A salol, salipyrin, a pyramid on, az antipyrin, phenacetin, laktophenin, chinin hatása rendszerint sokkal gyengébb, d!e ha a szalicil hatástalan, vagy a beteg nem jól tűri, ezekhez folyamodunk. Nagyon jó, a szalicillel valósággal egyenrangú a novatophan 4—6 gr.-nyi napi adatban, néha olyankor is használ amikor a szalicil cserben hagyott, csak a beteg gyomra rendszerint nem bírja oly jól, mint a szalicilt. Ilyenkor intravénásán adhatjuk az atophanyl-1. Néha jó hatású az intravénásán adott trypaflavin. A szalicilkészítmények külső alkalmazásától (mesotan, samol stb.) nagy hatást nem lehet várnunk, nem is igen alkalmazzák. Az izületi gyulladás szövődmé-
