Jellachich István: Törvényszéki orvostan. Jogászok számára (Budapest)

II. Anyagi rész - A) Élettani és boncztani előismeretek

— SB —

Az agykoponya csontjai (ossa cranii) felosztatnak a fejtető (fornix cranii) és a koponyaalap (basis cranii) csontjaira. (10. ábra).

A nyakszirtcsont (os occipitale) a koponya hátsó részét képezi, alul egy nagy nyílás van rajta, az öreglyuk (foramen occipitale magnum). Külső felületén van a külső nyakszirt gumó (protuberantia occipitalis externa) s ez alatt a tarkóvonalak (lineae nuchae), belső felszínén van a belső nyakszirti gumó (protuberantia occipitalis interna), melyből 4 keresztalakot mutató vonal indul ki (eminentia cruciata). Alul van a nyak- szirtcsonton a bütyöknyulvány (processus condyloideus), mely az első nyakcsigolyával való izesülésre szolgál. Az ékcsont (os sphenoidale) a többi koponyacsont közé van ékelve s nevét

11. ábra. — Az ékcsont,

is innét nyerte. A régiek repülő bogárhoz és denevérhez hasonlították, miért is testet és szárnyakat különböztettek meg rajta. Testén török nyereghez hasonló csontképződmény látható a török nyereg (sella turcica). A testből a nagy és kis szárnyak (alae magnae et parvae), továbbá a lefelé haladó szárnyalakú nyúlványok (processus pterygoideus) indulnak ki. Az egyes részek közt hasadékok és nyílások vannak idegek számára. (11. ábra.)

A halántékcsontok (ossa temporum) három részből állnak, ezek: a pikkelyes rész (pars squammosa), szikla-rész (pars petrosa) és a csecsalakú rész (pars mastoidea). A pikkelyes rész igen vékony, külerőszaki behatások esetén könnyen törik,

3