Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
V. Az ütérdagokról (aneurysmata). 61 alaptalan aggály miatt a mentő segélyt megvonnunk s különösen ily kilátások között soha sem szabad őket a halál biztos zsákmányává tennünk. Ezért nem is annyira a gyogyjavaslatot megállapító mozzanatok okozzák, hogy némi elfogultsággal nyúlok a műtevéshez, mint inkább azon kedvezőtlen esélyek, melyek műtét közben felléphetnek a beteg rögtöni halála kíséretében. Ily esélyek: légbehatolás a megsértett nyakvisszerek egyikébe. Ezen sértés, melyet néha a legnagyobb gond és szabatosság daczára is lehetetlen kikerülni, annyival inkább veszélyes, minthogy már későn s csakis azon sziszegő zörejből lehet felismerni, melylyel a lég a visszérbe nyomul, minek közönségesen rögtöni halál következménye. — Ezenkívül az utókezelés alatt is kellemetlen, sőt halállal fenyegető események' jöhetnek közbe. Ilyenek minden előtt az utóvérzések, melyek terjedő genyedés folytán az ütér átlyukasztása és a vérrög elroncsolása által támadhatnak s melyektől annyival több okunk van félteni betegünket, minthogy nála a mély seb már helyzeténél fogva is elősegítheti a genysülye- dést. Utóvérzések azonban, mint Hunter észlelé, a lekötő fonál kiküszöbölésekor is felléphetnek oly esetekben, midőn az ütérrög sokkal gyengébb, semhogy a véráramnak ellenállhasson. Ezen lehetőségre is kell gondolnunk betegünknél, minthogy itt az odavezető ütér vastag s csaknem a nagy erővel előretörő véráram irányában fekszik. Utóvérzések ezen esetben életveszélyesek volnának s minthogy az iitérnek ismételt lekötésére még gondolnunk sem lehet, alig csillapíthatok. A visszér lob, mely a műtétek közt leggyakrabban a szóban levő után szokott fellépni, szintén kiváló helyet foglal el az utóbajok sorában. Végre a vérkeringés hirtelen megakasztásának természetes következménye gyanánt a ver- s idegrendszerben
