Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1842 - 2. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyításáról

volt beteg s ki május 3-án több, egyszerűen pangás folytan tamadt lábfekélylyel az osztályra jött. Mindkét alszára ujjnyira kitágult visszérhálózattal volt beborítva. Több év óta tartó bántalmának oka foglalkozásában rejlett. A műtétre alkalmasnak találtatván, annak végrehajtását maga is sürgette.

Miután a fekélyek a szokásos kezelésre begyógyultak, junius 18-án a fenn említett modor szerint a jobboldali kis rózsavisszér, — junius 27-én a baloldali nagy rózsavisszér, —julius 8-án pedig a jobboldali nagy s baloldali kis rózsavisszér lekötését eszközlém s a lekötő fonalakat mindannyiszor 15—20 napig benn hagyván, két- háromszor összeszorítottam. A lefolyás csaknem mindenütt egyforma volt, mennyiben az égető fájdalom a műtét után néhány óráig tartott s a környezetben kellő lobos visszahatás lépett fel. Az illető visszerek a műtett hely alatt rövid ideig duzzadtak voltak, de később lelohadtak. S míg az izzadmány később — egy hely kivételével — kemény, tömött lett, szervesült, addig a baloldali kis rózsavisszér- nek megfelelőleg ellágyult s tökéletesen felszívódott, úgy hogy a visszér a betóduló vér által lassanként kitágittatott. 1872. évi augusztus 6-án hagyta el a beteg az osztályt.

A rostonyaalvadék, mint a műtét által létesített lobtermék, vagy csupán a műtét helyén egyesíti maradandóan az egymáshoz közelített visszérfalakat (ez történt a 2-ik esetben három visszéren), vagy pedig azon alul is a vér- alvadéknak a visszérfalzatra gyakorolt másodlagos liatasa visszérlobot idéz elő rostonyás izzadmánynyal, mely utóbbi szervesül s az edényfalakat a véralvadékkal egyesíti, s ekkor az eltömülés tökéletes (így az 1-ső esetben a nagy rózsavisszéren). Kevésbbé kedvező esetekben a rostonyaalvadék a visszérben ellágyul s mint ilyen a véráram álüi.

II. Az alszár visszértágulatainak gyökeres gyógyításáról. 7