Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

XXXIII

az emlékezetes napon az ünnepélyes ovatiók legméltóbb alakjának megválasztásában.

Megható volt azon emelkedettség, szerénység és szívélyesség, melylyel az ünnepelt férfiú a hódolat ezen meleg kifejezését fogadá, s melyet viszonzásul egy újabb nemeslelkü cselekedetre használt fel alkalmid, midőn e megtiszteltetés emlékére négy növendékének szánt ösztöndíj megalapítását határozá el.

De mintha sötét sejtelem szülte sietséggel lett volna a jubilaeumok szokásosan félszázados ideje ezen ünnepélylyel azért kettévágva, hogy tisztelőinek serege a kegyelet adóját iránta még élte korában leróni el ne késsék, mert ezen tettdús élet, mely az 1868-ik év tavaszán, — pályafutásának teljes virágzásában — megdöntheti ennek látszott, a gondviseléstől még ugyanazon végzetes év telén végenyészetnek volt szánva.

Deczember 9-én, élte 56-ik évében, alig három napos szenvedés után múlt ő ki, s halála megdöbbentő hírére nem csupán hívei s meghitt barátai zokogtak, de a királyné s a koldús egyaránt liullatának könyeket a nemes emberbarátért. Nem csupán nemzetünk irodalma jajdult fel, de a külföld is hangoztatá meleg részvétét hazánk nagy vesztesége felett. A mély gyász jellegzésére halála napján nem egyedül saját iskolája, de a rokon bécsi egyetem sebészi kórodái is szüneteiének a munkában, mint a seregek tartanak fegyvernyugvást nagy halottjaik eltakarítására. Billroth, ki őt emlékére szentelt búcsúszavaiban a sebészet világhírű elhúnyt nagyai közé sorolá, küldöttje által babér- koszorút tétetett saját és iskolája nevében a „feledhetlen tanár s búvár“ ravatalára. Az ország nagyai, a tudomány képviselői, köztük kortársa Dumreicher tanár szemel} e^en