Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

Emlékbeszéd Balassa János fölött. XXXI kölcsönzött, feljebb nem emelhetek. Valódi dísze jel­leme volt. Nem hire s neve, hanem gyengéd, részvétteljes szivé- lyessege volt az, amiért őt mint orvost bálványozd a szen­vedő emberiség, melynek szolgálatában önfeláldozását jel- legző s már tudorrá felavattatási értekezésében odaállított elvéhez ,,vivere aliis, non sibi“ holtáig hű maradt. Nem csupán tanári tehetségei, hanem nyájas előzé­kenysége volt az, amiért tanítványai őt hódolattal s határ­talanul szerették. Nem tekintélye, hanem szerénysége és úgyszólván példabeszéddé vált szeretetreméltósága vala az, amiért a művelt társadalom minden rétege Őt körébe vonni töreke­dett s amiért ügyfelei őt végtelenül tisztelők. Végre nem szellemi tulajdonai, hanem önzéstelen nemeslelküsége, minden jó és szépért lelkesülő mély ke­délye volt az, amiért hívei hozzá oly határtalan odaadással ragaszkodának. Ha már orvosfelavattatási értekezésében ,,de juvene medico“ hivatása magasztosságától áthatottan azt mondá ,,Deus in nobis, agitante calescimus illo,“ úgy a nemes ér­zelem ezen kifakadásával teljes összhangzásban van azon nyilatkozata is, melylvel tanári pályája fénykorában egy tetszhalotton végzett sikeres gőgmetszésről jelentést tevén, mintegy féltve tudományos közlésének objecti vitását, nemes felindulásának a következő szavakban enged kitörést: ,,Lehet, hogy a jelen közleményt kelleténél élénkebb befo­lyása alatt teszem azon megragadó jelenetnek, melyet or­vossebészi működésem és a kedélyemet ért érzelmeknek legmagasztosabbjai közé számítok, mégis sietek e kóreset közlésével, míg utórezgései tartanak a lelkesülésnek, hogy lelkesedjenek velem tisztelt ügyfeleim is, hogy a hol kell, cselekedjenek, s hogy hivatásuknak fénypontjai áltál erő-

Next

/
Thumbnails
Contents