Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

XVI

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

vábbjára hallgatóit lelkiismeretesen figyelmezteté, tévedéseit soha sem takargató, gyógy élj órása eredményének bírálatát adni soha el nem ruulasztá, mert nem csalhatat- lansággal önhittséget, hanem őszinteséggel szigorú önbirá- latot akart növendékeiben kelteni.

Gondja vala arra is, nehogy tanítványai egyoldalú kiképeztetést nyerjenek.

Tárgyalásra az anyagnak roppant tömege állt rendelkezésére az által, hogy kórodájára a nép járólagosan özönlött. De a kóroda betegei ezen, noha bó' forrásának némi árnyoldalát tapasztalta, mert amily nagy vala általa az idült és műtéti esetek contingense, oly nem ritkán történt meg az, hogy heveny sértések és sebzések eseteiben szűkölködött. Ezen hiányt orvosolni törekedvén, sikerült eredetileg felette szűk koródáját tágabb helyiségbe átköltöztetuie, ágyai szaporítását kieszközölnie, csak egy nem sikerült neki — ami után végtelenül vágyott — nagyobb államkórházba költözködhetnie, hol kórodájára a buvárlat és oktatás anyagát nem csupán járólagos betegek sorából, de nagyobb sebészi korosztály betegei közül is szemelhette volna ki.

Ezért ó't, ki tanítványai érdekét szivén hordá, mi sem örvendeztetlieté meg inkább, mint ha ki saját hatásköréből kórodájára esetleg hiányt pótló kóresetet ajánlott. Adománynak tekinté azt az oktatás érdekében, melyet mindenkor nyilvánosan is kijelentett elismeréssel fogadott.

Balassa tanári pályája kezdetén a magyar műnyelvészet nehézségeivel küzdött, mert e téren úgy szólván tabula rasara jutott. Egyetemünkön kineveztetésekor az orvosi szak- és segédtudományok előadási nyelve, az egyetlen sebészetet kivéve, kizárólag a latin volt. Azon tudományok-