Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 9. Czombtörések megrövidülés nélküli kezelése
88 IX. Czombtörések megrövidülés nélküli kezelése. ten, magam is, mint mások több kísérletet tevék. Egyes esetekben szerencsés eredményt értem el a sulyegyenlítő készülékkel; más esetekben, nevezetesen erőteljes s csontos egyéneknél a Cooper-féle lejtő (planum inclinatum) összekötve a sulyegyenlítő készülék nyújtó szerkezetével mutatkozott előnyösebbnek, de ennél is sok, ha nem minden a beteg jóakaratától függött, míg másrészt hosszadalmas s fárasztó felügyeletet igényelt. Arra van tehát szükség, hogy a physikai-erőbeli feltételeknek megfelelő kötés alkottassék s pedig akként, hogy alkalmazásának sikere legyen anélkül, hogy ehhez egyszersmind a beteg önmegtagadása és türelme hosszabb időre igény ehetnék. — Minden gyakorló sebész előtt ismeretes, hogy az izomműködés, melynek folytán megrövidülés létesül, a kórállapot első időszakában a leggyengébb alakban nyilvánul, míg később az úgynevezett önkénytelen izomösszeliuzódások mindinkább fokozódnak, úgy hogy nem ritkán kötszereinkkel le nem küzdhető akadályul szolgálnak. Minden, mi ezen időszakban az izomra ingerként hat, fokozott tevékenységre készti. Innét van, hogy a nyujtókészülékek által eredményezett siker nem felél meg a remény dús elméletre épített várakozásnak. Az izomerőt egyensúlyozó nyujtóerő csakhamar elégtelenné lesz, ha az izomműködés vongálás által fokoztatik, mi betegeknél — hacsak mint fabáb nem viselik magukat— majd elkerülhetlen. Ha ezen körülményen erősebb nyújtással kívánnánk segíteni, ez által a támpontok oly nyomásnak volnának kitéve, melyet a beteg már az általa gyakran okozott kisebesedés miatt sem viselhetne el. Látjuk tehát, hogy ezen esetekben képtelenek vagyunk az izomösszehuzódást meggátolni. A beteg szebb jövő reményében sokat szenvedett, a sebész kitartóan fáradozott s a gyógyulás mégis megrövidüléssel végződött.