Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

Emlékbeszéd Balassa János fölött

XII

Emlékbeszéd Balassa János fölött.

niány, emberiség és nemzetünk érdekében járuljunk mi is egy követendő példának megörökítéséhez.

Egyletünket ezen erkölcsi kötelesség teljesítésében a magyar tud. akadémia, a természettudományi társulat és a békésmegyei orvosegylet megelőzték. De Balassa élete oly lap legközelebbi múltúnk történelmében, melyre ismét ráfordítani megnyugtató s emelő egyúttal, s melyre példa gyanánt ismételve reá utalni annál inkább kötelességünk, minél mélyebben szívünkön kell feküdnie, hogy az a jövő nemzedékben követőkre találjon.

Az élet határozott czélja felé törekvő, s valamely hivatásnak magát egész odaadással és teljes hivatottsággal feláldozó férfiú kiváló tulajdona azon egyöntetűség és összhangzás, mely működése terén úgy benső hajlamai, mint kiható tetteiből nyilvánul. Ezen jelleggel bírt Balassa olyannyira, hogy mondhatni: a szó teljes és legnemesebb értelmében volt orvos.

A buvárlat iránti hajlam benne mélyen gyökerezett. Ifjúsága zsenge koráról fenmaradt némely adomák szerint már élte hajnalán szeretett — mintegy rendeltetését sejtve — a természettan körébe vágó tanulmányokkal kiválóan foglalkozni.

Kedvező időben jutott ő — legyen az akár apjának, Balassa János, köztiszteletben állott, Tolnamegyében sz. lőrinczi evangélikus lelkésznek bölcs vezénylete, akár saját benső sugallata vagy választása folytán az orvosi pályára, mert midőn 1838-ban egyetemi tanulmányait bevégezte, s orvostudorrá felavattatott, Bécsben ép akkor hasadt szaktudományunkra új átalakulási korszak hajnala, melyet Aeskulap fiatal híve tudományszomjával fogadhatott, és sietett a reformerek, Rokitansky és Skodának már többé nem csupán empiriára épített tantételeit, hanem exact fürkészeten alapuló buvárlatait elsajátítani.