Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)

1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)

V. Az utérdagokról (aneurysmata).

69

ha a hajszaledenyek fele nagy erével nyomuló véráram következményei lobellenes eljárással, főleg- hideg borogatással annak idején meg nem gátoltatnak. A műtét után sokkal gyakrabban lép tel az illető vég-tag megduzzadása és emelkedett hőmérséke, miért is a műtő figyelmét jobban igénylik, mint az előbb említett tünetek.

3. Némely esetben az ütérdagban eltömülés, vagy a status quo helyett az izgatólag ható véralvadékok következménye gyanánt visszahatás támad, mely rendesen a műtét után későn szokott fellépni s mely, ha egyszer ge- nyedő lobra vezetett, veszélyes is lehet. Ez állapotot heves lobtünetek jelzik s ellenök még idejekorán lobellenes szerelés alkalmazandó.

4. A gyógylefolyás alatt a legszembeötlőbb az ütér- dag megújult vagy még meg sem szűnt lüktetése, mely szabályszerűen végzett műtét után mindig az oldalkeringés közvetítésével jő létre s azon esetben, ha az oldalágak vékonyak, vagy ha a vért nagy kerülővel viszik a dagba, soha sem bir jelentőséggel. Ily esetekben az összenyomástól mindig segélyt várhatunk. Ahol pedig a lekötés után a lüktetés erélyéből keveset vagy épen semmit sem veszít, továbbá az oldalkeringés vastag s rövid ágakban történik, sokszor nem marad egyéb hátra, mint a fő oldalág lekötése. Hátra van még az utókezelés? közben felléphető legfontosabb s legveszélyesb esélyekről említést tennünk; ezek :

5. a vérzések. Létrejöhetnek csakhamar a mutet után vagy valamely megsértett mellékütérágból, vagy pedig a lekötött ütérből oly esetben, midőn a lekötő fonal túlságos összeszorítása következtében nemcsak az liter belső burokja szakadozott össze-vissza, hanem a külburok is annyira zúzódott, hogy az erősebben odanyomulo véráramnak ellenállni nem képes. Legbiztosabb s legczélszerübb segély itt