Janny Gyula (szerk.): Dr. Balassa János összegyüjtött kisebb művei - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 25. (Budapest, 1875)
1851 - 5. Az ütérdagokról (aneurysmata)
V. Az ütérdagokról (aneurysmata). 65 felléptére vonatkozólag a boncztanból ismeretes, hogy az edényeken annál dúsabb elágazás és közlekedés jó' létre, minél távolabb esnek a vérkeringés központjától. Ebből következik, hogy azon literek, melyek lekötés által a szívtől elzárattak, oldalágaik közvetítése folytán annyi vért kapnak, mennyi megtelésökre s az érlökés helyreállására szükséges, mi annál biztosabban megtörténik, minél vastagabbak s minél rövidebbek az oldalágak. Utóbbi esetekben lekötés után az ütérdagban vagy csak pillanatra, vagy épen nem szűnik meg a lüktetés. Szintén az oldalkeringésnek tulajdonítható, hogy az iitértörzs lekötése után az illető rész nem hal el. Esetünkben ezért a műtét után azonnal beálló lüktetés annál kevésbbé lephet meg, ha egyrészt a külső fej- ütérnek úgy a hasonnevű iitér, mint a kulcs alatti visszér torkolati ágaival képzett közlekedések számát tekintjük s ha másrészt figyelembe veszszük, hogy a baloldali pajzs- ütér, továbbá a jobboldali felső és alsó pajzsütér szintén tágas és rövid oldalágakat képeznek, melyek a vért a baloldali felső pajzsütér segélyével csaknem egyenesen az ütér- dagba öntik. Ily körülmények közt azon kérdés merül fel, vájjon nyertünk-e valamit a kóros iitér lekötésével? Nem késünk az igenlő válasz megadásával, főleg ha meggondoljuk, miszerint a vér csak addig áramlik erősebben a legközelebb fekvő mellékágakba, míg az oldalkeringés a kisebb s távolabbi edényekben kifejlődött, ezen túl azonban a legtöbb esetben annyira csökken a véráram az ütérdagban, hogy rostonyaalvadékok támadhatnak s a dag utólagosan eltö- mülhet. Ritkább esetekben • megtörténik ugyan, hogy az ütérdag s vérkeringés közti közlekedés nem szűnik meg, azonban az odavezető oldalágak sokkal szukebbek s irányuk sokkal tekervényesebb, semhogy az ütérdag azonnali naBalassa J. Közlemények. **
