Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
III. Előadás. A vér és a nyirk
72 III. ELŐADÁS. míg más részről a vérsavó (mely rostonyafosztott vér, vérsejtek nélkül) hasonló eredményt nem hoz létre. Nem szükséges, hogy azon vér, mely ily mesterséges módon befecskendeztetett, a kísérlet tárgyát képező állat vére legyen. Emberek és kutyák, melyek látszólag halálra vérzettek, egyszerre és teljesen újraéleszthetők, haviszereiket más, emberből vagy állatból vett vérrel töltik meg. Ezen műtét átömlesztés — transfusio — név alatt ismeretes. A műtét sikerességére még az sem föltétleu szükséges, hogy az átömlesztésre használt vér ugyanazon fajhoz tartozó állat vére legyen. A ló vérével a szamarat mindig újra lehet éleszteni s átalánosságban szólva, valamely állat vére minden káros hatás nélkül helyettesíthető másik, szorosaii rokonfajú állat vére által; míg igen különböző-fajú állat vére kisebb-nagyobb mértékben káros lehet és még halált is okozhat. 20. A nyír k, mely a nyirkedényeket kitölti, miként a vér, higanyos folyadék, mely folyadékból és sejtekből áll és megalvad a rostonya kiválása által. A nyirk a vértől sejtjeiben különbözik, mennyiben ezek mind színtelenek és abban, hogy szilárd alkatrészei oly igen csekélyek, hogy súlyának körülbelül csupán öt százalékát teszi. A nyirk valóban úgy tekinthető, mint vér, veres sejtek nélkül, vízzel felhígítva, ügy hogy az valamivel sűrűbb mint a vérsavó, mely körülbelül nyolez százalék szilárd anyagot tartalmaz. A nyirk-rendszerből a véréhez hihetőleg egyenlő meny- nyiségü folyadék ömlik naponkint a vérbe. Ezen folyadék, nagyobbrészt magának a vérnek puszta áradása, — nedv, mely a hajszáledényekből a kötszövetbe kiizzadott és a visz- ér-folyamba ismét fel nem vétetett; a többi rész a tápnyának a táplálkozási csatornából való beszivódása által származik.
