Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

III. Előadás. A vér és a nyirk

66

III. ELŐADÁS.

ó)01dékony anyagnak vérhez adása. Több só, különösebben szénsavas szikeny (széksó) és közönséges konyhasó, a vérben elegendő mennyiségben felolvasztva, megakadályozza az alvadást; de alvadás következik be, ha any- nyi víz adatik hozzá, hogy a sóoldat meghigúljon.

c) Érintkezés élő vagy nem élő tárgygyal. Nem-élő tárgygyal való érintkezés sietteti az alvadást. A honnan, tálba eresztett vér legelsőben ott kezd alvadni, hol a tál oldalaival érintkezik; és élő-viszérbe bevezetett érczsodrony rostonyával borittatik be, bár tökéletesen folyóvér környezi.

Más részről, élő-tárgygyal való közvetlen érintkezés késlelteti vagy teljesen megakadályozza a vér-alvadást. így a vér igen sokáig folyékony marad egy darab viszérben, mely mindenik végén leköttetik.

Teknős-béka szive huzamosb ideig (több óráig sőt napig) mozgékony marad, miután az a testből kivétetett; és a meddig az mozog, a benne levő vér sem fog megalvadni, daczára hogy ugyanazon vér egy része, ha a szívből kivétetik, néhány perez alatt megalvadna.

Teknős-békából kieresztett és hideg által megalvadásban akadályozott vér beönthető a már kivett, de még eleven szívbe és az nem fog megalvadni.

Frissen lerakodott rostonya hasonlóképen hat mint az élő-tárgy, a mennyiben alvadékony vér hosszabb ideig folyékony marad a csövekben, ha az ilyen rostonyával bélleltetik.

14. A véralvadás teljesen természet-vegytani folyamat, mely a vérfolyadék bizonyos alkatrészeinek tulajdonságaitól függ, eltekintve ezen folyadék életerélyétől. Ez bebizonyűl azon tény által, hogy ha a vérfolyadékot hideg által az alvadásban akadályozzuk, s nagyon meghígítjuk, és akkor szénsav-áramot bocsátunk át rajta, fehér pornemü anyag csapódik le. Ha ezen fehér anyagot közönséges konyhasó gyenge oldatában, vagy igen gyenge szénsavas hamany, vagy szikeny-