Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)
II. Előadás. Az edényrendszer és a vérkeringés
50 II. ELŐADÁS. A bal gyomor öss eliúzódása a főérbe löki a vért. A föérnek ágai elvezetik azt a testnek minden részébe a tüdők kivételével; és mindezen részek hajszáledéuyeiből — kivéve ezekből a beleket és a hasnak más zsigereit — fokozatosan mindinkább nagyobb törzsekké egyesülő edények által elvezettetik az vagy az alsó vagy a felső üres v i s z- érbe, melyek a jobb pitvarba újra visszahozzák azt. De a gyomor és belek, lép és hasnyálmirigy hajszáledényeibe jutott vér viszerekbe gyüjtetik össze, melyek egyetlen törzszsé — a verőezérré egyesülnek. A verőezér szétönti vérét a májba, összevegyülve azzal, melyet a máj- ütér ezen szerv hajszáledényeihez szolgáltat. Ezen hajszál- edényekből kicsiny viszerekbe gyüjtetik az, mely egy nagy törzsbe — a májviszérbe egyesül, mely az alsó üres viszérbe ömlik. A vér áramlása a hasi zsigerekből, a májon keresztül a májviszérig v e r ő c z é r i vérkeringésnek neveztetik. Magát a szívet a két koszorú üt ér látja el vérrel, melyek a főér tövétől épen a félholdképű billentyűk felett erednek. A vér a szív hajszáledényeitől a koszorúviszér által vitetik vissza, nem valamelyik üres viszérhez, hanem a jobb szívpitvarhoz. A koszorü-viszér nyílását egy billentyű védi, mely akadályozza, nehogy a jobb pitvarban levő vér a szív edényeibe visszaömöljön. 22. Tehát a lehető legrövidebb út, melyet valamely vérrészecske tehet, hogy a szív egyik oldalából a másikba jusson, az, ha a főeret egyik koszorú-iitéren át elhagyja, hogy a koszorü-viszéren át a jobb pitvarba visszatérjen. És hogy lehető legszámosb hajszáledényt átfusson, — míg azon ponthoz visszatér, honnan elindult, — kell, hogy a vérrészecske a szivet a főéren át hagyja el, s azon ütercken haladjon át, melyek a tápcsatornát, a lépet és a hasnyálmirigyet látják el. Mert először is belép ezen szervek, másodszor a máj, és harmadszor, a tüdők hajszáledényeibe, melyekből az a bal oldalra, s innen végre a főérbe tér vissza.
