Huxley Th. H.: Elemi Élettan (Budapest, 1873)

II. Előadás. Az edényrendszer és a vérkeringés

36

II. ELŐADÁS.

A verőczér egyetlen nagy viszér a testben, mely elágazik és egy szerv hajszáledényeivel összeköttetik akként, mint egy titér.

8. A szív, melyhez a test összes edényeit közvetve vagy közvetlen nyomoztuk, szerv, melynek nagysága közönségesen, hozzávető becslés szerint ugyanazon egyén öklével egyenlő, s melynek széles, felfelé, hátra és kissé jobb oldalra fordult vége a 1 a p n a k (b a s i s), s hegyes, aláfelé. előre és bal oldalra hajló vége csúcsnak (apex) neveztetik a mely épen az ötödik és hatodik borda közti tér megett helyeztetik (12. ábra).

11 ik ábra.

A mellnek haránt átmetszete a szívvel és tüdőkkel együtt.

D V, liátcsigolya, vagy a hátiziilet; Ao. Aoi. főér, kétszer átmetszve, a mennyiben ívének teteje lemetszetett,· S.C. felső üres viszér; P.A. tüdőütér, mindenik tüdő számára egy egy ágra oszolva; L.P,R.P. bal és jobb tüdő viszér; Br. hörgők; li.L. L.L. jobb és bal tüdő; OE. bárzsing; p. szivburok ; pl. mellbárlya ; v. páratlan viszér.

A szív a tüdők között helyeztetik, a mellnek előfalá- hoz közelebb mint a hátsóhoz és kettős zacskóforma hártyába — a szívburokba — burkoltatik. A kettős zacskó egyik fele szorosan magához a szívhez tapad, vékony réteget képezve annak külső felületén. A szív alapján a zacskónak ezen fele átmegy a nagy edényekre, melyek a szívtől