Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

A' mindennapi Levegői fördésről

liogy ezek a’ nyavallyák ollyan nagy dühösko- dést pufztíttást vifznek véghez.

9.) A’ mosással ’s fürdéssel való jókori élés a’ gyermekek bőrének nem tsak tifztafágot ád; hanem még azt a’ drága , mi közöttünk igen ritkává lett érzését a’ tifztafágnak is, — ollyan érzékenyféget, a’ melly a’ fürdéssel nem élő Nemzettfégeknél éppen nints meg , hogy t. i. azt érezhesse, hogy az Ő bőre tifztátalan- Tággal bé van keverve, és a* porussai bé vannak dugulva, a’ mi ezt az állapotot el fzenved- betetlenné tefzi, ’s fzükfégessé tsinállya, hogy a’fördöbe tifztiílást és fzabadulást keressenek.— Az Orofz, akármiilyen hátra legyen a’ többibe az ö érzékenyfége a’ miénktől: — fokkal fel- lyül mull mind az által bennünket ebben az érzésben , éppen azért, mert ő jókor hozzá fzo- kott a’ fürdéshez ; — egy kiváltképpen való érzés fúgja meg neki azt, hogy az ő bőre mikor fzükölködik illyen tifztíttás nélkül, és én még a’ minap Örömmel olvastam , hogy egy közönféges Orofz, a’ ki egy utazóhoz kotsisnak fzegődött bé, miképpen kérte azt térdre esve, hogy egynéhány órányi engedelmet adjon néki azért, hogy azzal élhessen , a’ mit ollyan régen kéntelen vólt el múlatni, hogy meg förödhe«- fen. — Valójában nagy finomfága ez a’ bőr D 5 érzóJt mindennapi Levegői fördés.