Hufeland, C. W.: Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a gyermekek testi neveléseknek nevezetesebb pontjairól az ő életeknek első esztendejekben (Pozsony, 1802)

A' hideg vízzel való mosásról

mellyel való nem gondolás, egy fó fundamen- torna a* mi időnkbeli nyavallyáknak, — Közönli* s? hideg vízzel valá mosás.

a’ meleg, *s abból fzivódik ki valamelly réfz; — — úgy tartom, hogy akkor erősítt: — — de a* hol külömben is kevés meleg van, és ha még abból a’ kevésből is a’ mi ván, el vétetik ollyan valami, a’ kevesebb grádusnyi melegfég által, a’ melly nélkül élnünk nem lehetne; nem gondolhatom, hogy ez erősíthetne, —- innen a’forró hideglelésbe (Febre Ner- vofa) majd minden Orvosok erossen tílttyák a* meg hülést*, kéttfég kívül nem az ö erösíttő erejéért, — a’ mellyre itt valójában igen nagy fzükfég volna ; ellemben pedig javallyák a’ melegen való tartást, meleg ferdöket; — bizonyoson nem azért, hogy gyengíttsenek ! *

Az úgy nevezett nagy rothafztó hidegben parantsollyák ugyan a’ hideg levegőt, hideg italokat, kristéjeket , kötéseket, — és igen hellyesen, mert itt erösíttenek , mert azokban a’ hidegnek látlzó italokban ’sa’t. itt úgy tartom , hogy nagyobb valófágos melegfég van, mint a’ betegben, a’ mi ugyan ha a’ tapafzta- lásra halgatunk; nem tettzik igaznak , mert a’ beteg test ha tapogattódik; igen nagy melegféget mutat: de hogy ez nem valpfágos melegfég légyen,meg tettzik abból, hogy az erösíttő, ’s íer- kentő orvosfágoknak a’ vétele, valamint a’bor is, kissebbíttik ezt a’ meleget, a’ pulsus febesíégét

tsen-