Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
II. Fejezet. Methodika
6 és a differentiates is az egész szitának az illető oldatba való átvitele által történik ; a további procedúráknál ellenben már szükséges volt mindegyik metszetet külön kezelői. Ezen en masse-festés és differentiálás azonban valamivel nagyobb metszeteknél már lehetetlen, mert ezek az auilin-olajos alkoholban zsugorodnak, és többé már bajos őket egyenletesen kiteríteni. Azért, nagyobb (a nyúltvelő közepéből származó) metszeteknél a sziták csak a metszeteknek sorrendben való eltevésére használhatók, de a festési kezelés mindegyik metszetre nézve külön kell hogy történjék. így persze az eljárás megrövidítése már illusoriussá válik, azonban az alkalmazott szitáknak mindenesetre nagy előnye abban nyilvánul, hogy a sorozatos metszetek egymásutánja mindenkor meghatározható. Ezen szitarendszer lényegében teljesen azonos azzal az eljárással, melyet Lenhossék41 már 1886-ban irt le; a magam utasításai alapján készült szitákat azonban már egy évnél tovább használtam, míg Lenhossék ebbeli közleményéről tudomást szerezhettem. Hasonló elven alapulnak azon eljárások is, melyeket Streffl66 és Steinach65 közöltek, de kivitelben és alkalmazásban eltérőek; JBagón3 is említ egy hasonló met- szeteltevési módot, melynek lényege, hogy egy nagyobb csészében egy bizonyos számú vájulat van. Hogy előállítandó metszetsorozataim lehetőleg hézag nélküliek legyenek, a megvizsgálandó nyúltvelőt akként daraboltam fel, hogy a vizsgálandó agyidegmag lehetőleg egész hosszában egy darabban maradjon, például ha a vizsgálat specialiter a hypoglossus-magra irányult, a nyúlt- velőből olyan darabot vágtam ki, melynek alsó határa a hypoglossus- magnak spinális vége alatt legyen (pyramis-kereszteződés alatt), felső határa pedig a hvpoglossus-magnak cerebrális vége felett (negyedik agy- gyomrocs közepe felett) maradjon. Ha ezen darab felmetszésénél a hat szitát megtöltő 120 metszet elkészült, kétféle módon járhattam el: 1. Vagy a metszést tovább folytatva, a 121. metszetet az 1. metszet rekeszébe helyeztem, mi nem járt sohasem a két metszet felcserélésének veszélyével, mert a két metszet már első pillantásra is olyannyira különbözött egymástól, hogy felismerésük nem okozhatott nehézségeket. 2. A második eljárás, melyet a 120. metszet előállitása után alkalmazni szoktam, abban állott, hogy nem a beágyazott darabot vettem ki a tartóból, melybe be volt szorítva, hanem ezt a tartót (Klammer) emeltem ki in toto a beszorított darabbal együtt, s az egészet egy mély, fedeles csészében tettem el 70°/o‘OS alkoholban. Ha mármost új metszésre került a sor, a tartót egyszerűen behelyeztem a mikrotomba, s rögtön megvolt az utolsó előállított metszetnek felső metszési síkja. Még csak röviden óhajtom megemlíteni a nyúltvelő és metszetek oldalának meghatározását, mi vizsgálataimnál annyival nagyobb fontosságú volt, mert ezekben épen arról volt szó, hogy az idegsejtek a balvagy jobboldali idegmagban mutatnak elváltozást. Darkschewitsch és Weigert series-módszereinél a metszet oldala mintegy automatikusan lesz megjelölve, a mennyiben az egész sorozaton végig a metszet mindenkor választott alapjával (akár a spinális, akár a cerebrális felszín) kerül a closetpapirsávra, illetőleg az alsó collodiumrétegre. De az általam alkalmazott szitarendszernél mindegyik metszet szabadon úszott az alkoholban, s így helyzetét nagyon könnyen megváltoztathatta, mi által a későbbi feldolgozás folyamán a jobb vagy bal nyúltvelőfélnek szabatos felisme
