Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
V. Fejezet. Nervus facialis
76 lenyúlnak a nyúltvelőbe is. A facialismag hosszát Obersteiner 53 4 mm.-ben határozza meg-, Edinger 18 nem említ számbeli adatot, hanem csak egy hosszú sejtcsoportosulást. Keresztmetszeten a facialismag az oldalsó substantia reticularisban tűnik fel, tőle kifelé van a spinalis vagy lehágó trigeminusgyökér, befelé a facialismagtól látható a felső olivamag. Minthogy a facialismag a nucleus ambiguus cerebralis irányú folytatását képezi, természetes, hogy helyzete lateralisabb, mint a nucleus ambiguus spinalis végéé, mert — mint az előbbi fejezetben leírtam — a nucleus ambiguus egy hosszú szürke oszlopot képez, mely cerebralis vége felé a nyúltvelő lateralis és ventralis vége feli hajlik. A facialismag alapállományát rendszertelenül, sokszor circularis irányban haladó velősrostok (a facialis gyökrostjai) Obersteiner53 szerint kerekded csoportokra osztják; ezeken belül nagy, polygonalis, könnyen pigmentált idegsejtek alkotják a tulajdonképeni facialismagot. Van Gehuckten 20 külön hangsúlyozza, hogy a facialismag összes idegsejtjeinek typusa ugyanaz, s ez megfelel annak, mely Nissl szerint a mozgató ideg- sejteket jellemzi. Jelenleg már az összes búvárok egyöntetűen elismerik, hogy a nervus facialisnak csak egy, az imént leirt magva van. Hosszabb időn át azonban vitás volt a facialismagnak ezen egységessége, mert több régebbi közlemény és vizsgálat arra látszott vallani, hogy ezen facialismag csak az alsó facialiságaknak mozgató központja és hogy a felső facialiságnak egy különálló magva lenne. M. Duval,11 Testűt31 és mások azt vélték, hogy a felső facialiságbau haladó velősrostok a nervus abducens magvá- ban erednek, s hogy a facialisgyökér a hatodik agyidegpár dúczsejtjeiből vesz fel rostokat akkor, a midőn a facialisrostok a nervus abducens magvát megkerülik. Mendel50 állatoknál kiirtotta a szemhéjakat, a szemzáróizmot és a homlokizmot, de sem a facialismagban, sem az abducens- magbau nem talált elváltozást, ellenben könnyű sejtatrophiát constatált a nervus oculomotorius magvában, miért is Mendel eunek sejtjeiből származtatta a felső facialiság rostjait. De újabb vizsgálatok és állatkísérletek alapján van Gehuckten,20> 22> 25 Marinesco,41> 48 Kotelewskg,34> 35 Parkon és Savon,30 Parkon és Papinian57 egyértelműen azt tapasztalták, hogy a felső facialiságnak rostjai is a nagy facialismagban erednek, a mennyiben a nevezett ágnak isolált átmetszéseinél is csak ez utóbbi magban találtak elváltozásokat, sőt állandóan ugyanazon körülirt sejtcsoportban, miről alább még részletesen fogok megemlékezni. A nervus facialis magvának anatómiájában még egy további vitás kérdéssel is találkozunk: a facialisrostok intramedullaris kereszteződésének kérdése. Obersteiner 53 a kereszteződést, mint ezt az összes mozgató természetű agyidegekre nézve concedálja, a facialisrostoknál is említi, sőt itt egészen határozott formában; de megjegyzi, hogy Bregman9 és Bischof8 állatkísérletei és Mayer49 vizsgálatai emberi agy velőn ezt a nézetet nem látszanak megerősíteni és nem tartja lehetetlennek Lugaro 42 ama nézetét, hogy a rapheből jönnek ugyan rostok a facialisgyökérhez, ezzel egy rövid darabon együtt haladnak, de a nervus facialis kilépése előtt ez utóbbit ismét elhagyják. Edinger 18 nem említ kereszteződést. Számos újabb vizsgálat emberi agyvelőkön és még több kísérlet állatoknál czélozta ezen kérdésnek tisztázását, de az eredmények még meglehetősen ellentmondók. Emberi agyvelőket vizsgáltak Pardo,55 Vespa,38
