Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
II. Fejezet. Methodika
II. Methodika. A vizsgálataimnak tárgyát képező anyag feldolgozására szükséges volt a központi idegrendszernek a kérdéses agyidegraagot magában foglaló részletéből sorozatos metszeteket készíteni; a vizsgált agyidegmagvak a nyúltvelőben lévén, összes eseteimben tehát a medulla oblongata képezte a sorozatos felmetszés anyagát. Ezen sorozatoknak alsó (spinalis) határát mindenkor a pyramispályák kereszteződésének niveauja képezte ; a felső határ pedig változott a vizsgált agyidegmagnak ismert cerebralis vége szerint: sorozataim cerebrális irányban rendesen a híd alsó határáig terjedtek, de az esetek túlnyomó számában a sorozatot még a hídon végig is folytattam. Az oblongatabeli sorozatban minden második, a hídban már csak minden harmadik vagy negyedik metszetnek eltevése látszott elegendőnek. Az anyagot előzőleg néhány napig a szokott formalinoldatban, utána pedig alkoholban keményítettem. A nem beágyazott nyúltvelő felmetszése az anyag változó configuratioja és az egyenlőtlen szélek okozta hiányos összetaitás folytán nem volt kifogástalanul eszközölhető, miért is a beágyazáshoz kellett folyamodnom. Mivelhogy vizsgálataimban nem volt szó az idegsejtek legfinomabb structurális viszonyairól, nem is volt szükségem rendkívül vékony metszetekre, hanem a 10—12 mikromillimeter vastagságú metszetek teljesen megfeleltek; e czélból a celloidinbeágyazás mindenkor megfelelt. Minthogy vizsgálataim specialiter az idegsejtek feltüntetését, és az emezekben látható szöveti elváltozásoknak kimutatását czélozták, a metszetek festését az idegsejteknek electiv festőeljárásával, a Nissl-iéle módszerrel végeztem. Természetes, hogy celloidinbeágyazás mellett nem az eredeti festési eljárásban alkalmazott methylenkék-oldatot használtam, hanem a toluidinkék oldatát; mert Nissl laboratóriumában is már tapasztaltam, hogy celloidinbeágyazásnál a methylenkék festőképessége nem elegendő, és mert Lenhossék tapasztalatai szerint a toluidinkék a Nissl-féle testeknek quasi specifikus festéke- A festésnél az eredeti eljárástól néhány apró részletben némileg eltértem, a mennyiben a festés és anilin-olajos alkoholban történt diíferentiálás után a metszeteket előbb 96°/0-os, majd absolut alkoholba tettem egy-két perez tartamára; a felvilágosítást az eredeti eljárás szerint cajeput-olajjal eszközöltem, de nem az olaj egy-két cseppjéuek reá- cseppentésével, hanem úgy, hogy az absolut alkohol után a metszetet V2—1 perezre egy cajeput-olajjal megtöltött csészébe hoztam. Ennek a
