Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
IV. Fejezet. Nervus vagus
64 tozásokat mutatott, mint a dorsalis vagusmag. Az idegsejtelváltozás chromo- lysisben nyilvánult, mely a nucleus ambiguus hosszirányú kiterjedésének alsó felében létesült, é. p. a sűrű formatioban, s a belőle különválás folytán létesült félsűrű formatioban, részletesen a belső csoport alsó, s azután a középső csoport alsó és felső szélén. III. Harmadik vizsgált esetemben a localisatiós adatok egyrészt a központi vagusmagnak alakulási rendellenessége (a szabálytalan lemniscus- kereszteződés folytán), másrészt a nyúltvelő hiányossága következtében kevésbbé pontosak. Azonkívül a környéki rákos folyamat a két nervus vagusnak igen nagy területére terjedt ki (nervi bronchiales, plexus pulmonalis és plexus gastricus), miért a vagusmagvakban is oly elterjedt sejtelváltozások voltak várhatók, hogy maga ezen körülmény részletes localisatiós adatok megállapíthatását körülbelül kizárta. Mindezek után ezen esetben csak sommás következtetések voltak levonhatók és csak egybevetve a többi eredménynyel értékesíthetők. A hézagos nyúltvelő szövettani vizsgálata a következő eredményekre vezetett: a) A dorsalis vagusmagnak már legalsó végében találtam szemcsés tömegű sejteket a ventralis csoport lateralis részében ; innen a calamus scriptoriusig hiányzott a nyúltvelő; a dorsalis vagusmagnak innen cerebralisan fekvő részében nagyobb fokú chromolysis fordult elő az egész dorsalis csoportban és a ventralis csoport alsó részében, mely változás a magnak felső végéig terjedt, b) Daczára a hézagnak a nucleus ambiguus majdnem egész hosz- szában képezhette vizsgálatom tárgyát, mert a nyúltvelő hiányzó része csak a nucleus ambiguus legalsó részét foglalta magában. A nucleus ambiguus idegsejtjei egyrészt a mag alsó felében voltak elváltozva, é. p. a külső vagy ritka formatioban, másrészt a nucleus ambiguus felső (fossa rhomboidea alatti) részeiben, hol ismét a külső (ritka) és a középső (félsűrű) csoport sejtjei voltak degenerálva. IY. Legtanulságosabb és a legmesszebbmenő következtetésekre feljogosító volt negyedig esetem, melyben a carcinomás destructio több agyideg területére terjedt ugyan ki, de melynél műtét alkalmával a bal nervus vagus át lett vágva. Ebben az esetben csak a vagusátmetszés folytán keletkezett súlyosabb elváltozásokra voltam tekintettel és annyival inkább, mert az átmetszés 72 nappal a halál előtt történt, a mi teljesen elegendő idő arra, hogy a nervus vagus érző és mozgató sejtjeiben másodlagos elvál tozások keletkezzenek ; állatkísérleteknél ilyen elváltozások már rövidebb idő után is voltak kimutathatók. Esetemben a nervus vagus átmetszése oly magasságban történt, hogy csak a ramus auricularis n. vagi s a rami pharyngei maradtak összefüggésben a vagusközponttal, a többi vaguságnak összefüggése meg lett szakítva. Az ideg sejt elváltozások tehát mindazon vagus- ágak központjaira kellett hogy kiterjedjenek, a mélyek az átmetszés helye alatt ágaznak el a nervus vagus törzsétől, s melyeknek összefüggése központjukkal a műtétnél meg lett szakítva. Vizsgálataim tárgyát nemcsak a nyúltvelő, de a ganglion jugulare és nodosum is képezte, sőt még az idegtörzsnek azon részlete, mely a ganglion nodosum és az átmetszés között feküdt. Ez utóbbiban, mi várható is volt, velősrostszétesés nem volt kimutatható. Legnagyobb meglepetésemre azonban a baloldali ganglionokban sem láttam kóros eltéréseket, liánon csak olyanokat, melyek cadaverosus elváltozásoknak vagy fixálási műtermékeknek voltak minösltendők annyival is inkább, mert ugyanezeket az ellenoldali, át nem metszett nervus vagus ganglionjaiban is találtam! A nyúltvelői vagus-
