Hudovernig Károly dr.: Adatok az agyidegmagvaknak finomabb boncztanához és localisatiojához (Budapest, 1907)
III. Fejezet. Nervus hypoglossus
21 A Stilling-íélQ hypoglossusmag egy tekintélyes hosszúságú szürke oszlopot képez; tekintetbe véve a sorozataimban előforduló metszetek számát, a kihagyott metszeteket és az összes metszetek vastagságát, a Stilling-ié\Q hypoglossusmagnak hosszanti kiterjedése 8—10 milliméterre tehető. Ezen szürke oszlop állandóan a központi csatorna szomszédságában látható; spinalis részeiben a canalis centrálistól oldalt és ventralisan fekszik, cerebralisabb metszeteken inkább a központi csatorna oldalára kerül és ott a fossa rhomboidea ala alba-ja alatt képez egy sejthalmazt. A Stilling féle hypoglossusmag alsó vége a pyramispályák kereszteződésének magasságában látható először, sejtjei valamivel cerebralisabban tűnnek fel, mint a nervus vagus dorsalis magjának sejtjei; a magnak cerebralis vége a fossa rhomboidea közepéig terjed, az ezen magasságból származó metszeteken tűnnek el a hypoglossusmag idegsejtjei. A hypoglossusmagból eredő tengelyfonal-nyúlványok kereszteződését illetőleg vizsgálataim nem nyújtottak támpontot; eseteimben a destructiv folyamat sohasem localisalódott kizárólag egyik nyelvfélre s ezért a mindkét hypoglossusmagban talált idegsejtelváltozások a kétoldali környi destructioval voltak magyarázhatók, de nem tűnhettek fel az intramedul- laris kereszteződés következménye gyanánt. A hypoglossusmag terjedelmére és alkotórészeire vonatkozólag conclusioimat a következő pontokban foglalhatom össze: 1. A nervus hypoglossus egyedüli és kizárólagos magva, azaz medullaris központja az ú. n. Stilling-féle vagy nagysejtü hypoglossusmag. 2. Ez a mag állandóan a központi csatorna szomszédságában látható. Spinalis vége a pyramispályák kereszteződésének magasságában van, cerebralis vége a fossa rhomboidea közepén, a striae acusticae magasságában található. A magnak hosszanti kiterjedése körülbelül 8—10 millimeter. 3. Sem a Roller-, sem a Duval-féle ú. n. járulékos hypoglossusmag ok nem tartoznak a nervus hypoglossushoz, hanem tőle független sejtcsoportok. b) A hypoglossus magot képező idegsejteknek alcsoportokra való feloszthatósága. A jelen tanulmányom alkalmával átvizsgált összes nyúltvelők, de különösen azok, melyekben a nervus hypoglossus környi területén székelő destructiv folyamatok után a hypoglossusmagban elváltozásokat találhattam, ugyancsak identicus eredményeket adtak, hogy t. i. a hypoglossusmag idegsejtjei nem képeznek egy egységes, tömör sejthalmazt, hanem hogy benne a különböző niveauk szerint különféle számú, nagyságú és viszonylagos elhelyeződéssel biró alcsoportokat lehet felismerni. Eredményeim általában megegyeznek azokkal, melyeket Parhon és munkatársai említenek, de nézetem szerint a felosztás kevésbbé complicált, mint az, melyet Parhon adott, bár az utóbbi a maga részletességében is teljesen megfelel a górcső alatt látható mikroanatomiai tényeknek. Fölösleges, mert complicáló, a hypoglossusmag hosszanti kiterjedésében három segmentumot felvenni és ezekben ismét felső és alsó részeket, s igy összesen körülbelől öt-hat segmentumot megkülönböztetni. Teljesen elegendő, ha a hypoglossusmagban két részt veszünk fel: egy alsót, mely a nyúltvelő zárt részében van és a pyramispályák kereszteződésétől a központi csatornának a negyedik agygyomrocsba való átme
